2018. június 3.

13. Fejezet - Prison

Drága Olvasóim!
Tudom, hogy nagyon, nagyon sokat kellett várnotok a részre, és hatalmas bocsánatkéréssel tartozom érte! Tényleg sajnálom, de az élet közbeszólt, és őszintén szólva, élvezem, mikor zajlanak a botrányos kis dolgok körülöttem, szóval eléggé le tudnak foglalni, az egyetemről nem is beszélve.
Kisebb technikai fennakadások is történtek idő közben, amihez esküszöm semmi közöm, tudom, hogy béna vagyok ezekhez, szóval semmit nem szoktam állítgatni. Nem tudom, mi történhetett a fejléccel, és azt sem, hogy a chat a főoldalról miért nem látszik. Viszont a tartalom modulból hiányzó gifet sikerült egy újjal pótolnom, illetve a Szereplők oldal elveszett gifeit is ki tudtam cserélni. Nem olyan tökéletesek, mint a régiek voltak, de legalább vannak képek, ami nem hátrány.
A következő rész érkezéséről sajnos ismét nem tudok biztosat mondani. Ezt a mostanit is két vizsga utáni délutánon tudtam megírni, mikor tanulni úgysem nagyon tudtam volna.
Viszont ezért cserébe remélem a tartalom kárpótlás lesz, hiszen hatalmas fordulóponthoz érkezünk, illetve egy olyan infomációblokk is helyet kap, ami remélem mindenkit meglep majd. Ne feledjétek, már csak két rész, és az epilógus van hátra!

Ne felejtsétek el elmondani a véleményeiteket a fejezet végén!
Illetve pár bejegyzéssel lejjebb megtaláljátok a Riri által felturbózott új trailert a Passionhöz, ezzel kapcsolatban is várom a véleményeiteket! Én egyszerűen imádom, és nem tudok betelni vele *.*

Puszillak Titeket,
Gabby



Freja Lundgren 


  - Nem láttad Marlont? - kérdezem péntek dél körül Milant az egyik szünetben. Nem vagyok tapadós barátnő, de ma mintha nyoma veszett volna. Nem várt a parkolóban, nem volt bent a közös óránkon, és hiába írtam neki üzenetet, meg sem nézte. Ha pár hónapja valaki azt mondta volna, hogy Marlon Rodriguez lóg az iskolából, a világ legtermészetesebb dolgának könyveltem volna el, de most mégis furának tűnik. Mióta együtt vagyunk, egyetlen órát sem lógott el, sőt általában azzal szórakozott, hogy hogyan tudná minél jobban elvonni a figyelmemet. A táncpróbákról sem hiányzott soha. Tényleg próbál megváltozni ilyen szempontból.
  - Nem - rázza a fejét miközben becsukja a szekrényét. - Kérdezd a barátnődet - fordul felém hogy leolvashassam a szájáról, amit mond. Nagyon fura az arckifejezése. Máskor mindig vidám, mosolyog és viccelődik, most viszont kimondottan szomorúnak látszik. Ha találkozom Zarával meg kell tudnom, mi történt, mert szinte biztos, hogy hozzá van köze.
  Zarát megtalálni nem nehéz, hiszen minden óránk közös és a szekrényeink is egymás mellett vannak. Most is épp a könyveit pakolászva találok rá. Óvatosan megsimogatom a hátát, mire felém fordul. Könnyesek a szemei. Ijedten pislogok rá, mert ő tényleg csak akkor sír, ha valami nagy baj történt.
  Megragadom a kezét, kivonszolom az udvarra, és egy padon ülve kérdezem, mi történt. Tudom, hogy nem szereti, ha mások gyengének látják, és teljesen megértem.
  - Szakítottunk Milannal - jeleli. - most végleg. - Folynak a könnyei, miközben mesél.
  - Mi történt? - jelelem vissza, és a combjára teszem a kezemet.
  - Nagyon összevesztünk. Tegnap átjött, és szóba került a továbbtanulás, és, hogy ő vissza szeretne költözni Rioba érettségi után. Kérdezte, hogy vele mennék-e, mire mondtam, hogy nyilván nem, minden ide köt: a családom, a barátaim, ide adtam be a jelentkezésemet egyetemre, itt vagy te is, esélytelen, hogy költözzek. Nekem ez az otthonom. Elkezdett győzködni, hogy de kint ott az ő családja, az unokatestvérei és a nagynénje, és biztosan engem is befogadnának, és ott is járhatnék egyetemre, van angol nyelvű képzés is. Mondtam, hogy akkor ennyi erővel ő is maradhatna itt, mert Stockholm is az otthona. Erre elkezdte szidni az országot, meg, hogy ő ugyan nem marad itt, attól, hogy az anyukája svéd. Őt semmi nem köti ide. Amikor ezt kimondta, olyan szinten borultam ki, hogy az nem igaz. Tudom, hogy ez csak egy gimis szerelem, de akkor is, mi az, hogy semmi nem köti ide?! Üvöltöttünk egymással, de nagyon keményen tényleg. Aztán mondtam neki, hogy én nem fogom visszatartani az álmaitól, és segítek, hogy tényleg senki és semmi ne kösse ide ezentúl. Mondtam, hogy menjen haza és soha többet nem akarom látni. Elment, és azóta nem beszéltünk, nem is láttam, semmi. De nem is akarok találkozni vele. Csak szeretném lezárni ezt, és továbblépni, de nehéz, mert őt kivételesen tényleg szerettem.
  - Jaj, drágám - mondom, és megölelem. Érzem, hogy összesírja a kabátomat, de nem érdekelt.
  Zara nagyon nehezen nyílik meg másoknak úgy igazán, főleg fiúknak. Aztán jött Milan és addig-addig piszkálta, addig járt a nyakára, amíg el nem vihette randizni. Egyértelmű volt, hogy passzolnak, Zara annyit nevetett vele, mint még soha senkivel, olyan boldog volt mellette, hogy szinte rá sem ismertem. Tényleg azt hittem, hogy sokáig együtt lesznek, mert mindig jól megvoltak. Veszekedtek néha, állandóan húzták egymást, de mindig kibékültek. Viszont ha Milan ennyire nem látja a közös jövőjüket és ennyire mást akarnak, akkor hiába szeretik egymást, nem tudják megoldani, mert egyikük sem enged az álmaiból.
  Zara picit elhúzódik tőlem. Kérdőn nézek rá.
  - Becsengettek, úgyhogy mennünk kéne. Viszont van itt még valami. - Mély levegőt vesz, mielőtt belekezd a jelelésbe. - Marlon börtönben van.
  - Tessék? - nagyon kell figyelnem, hogy ne kiáltsak fel meglepettségemben. Mi az, hogy börtönben van?! Mégis hogyan került oda? És mikor? A szívverésem a duplájára nő fél pillanat alatt, és azt hiszem, rosszul látok.
  - Tegnap este hívtak fel. Freja ne borulj ki, de nem lépett ki a bandából.
  - Dehát megígérte... - rázom a fejemet. Nem... Ez nem lehet...
  - Akkor úgy tűnik mégsem tudta betartani. Tegnap hívtak, hogy kábítószer birtoklás miatt őrizetbe vették. Ki lehet váltani, de anyáék nem fizetik ki, a program nem állja a költségeket, ennyi pénzt pedig most nem tudnak előteremteni. A szüleit pedig nem érték el.

2018. május 15.

Életjel

Drága Olvasóim!

Tudom, hogy nagyon durván eltűntem és extra nagy bocsánatkéréssel tartozom! Az egyetem olyan szinten nehezíti meg az életemet, hogy az elképesztő, és sajnos a blogolás szorult háttérbe emiatt.
Nagyon rég hoztam új fejezetet, és tényleg nagyon sajnálom, de a szorgalmi időszakom annyira zsúfolt volt a suli, az edzés és az állandó készülés miatt, hogy örültem, ha a nap végén csak bedőlhettem az ágyba. A kreatív írással kapcsolatos tevékenységem kimerült a heti három zh és a folyamatos beadandó írásban. Ha emellett mégis maradt szabadidőm, akkor pedig hazamentem, ami így a Pécs-Pest vonalon egy laza négy óra szenvedést jelent a vonaton. 
És képzeljétek, úgy tűnt, hogy lesz így félév elteltével egy normalis kapcsolatom ismét, de sajnos mire a srác el tudta volna kötelezni magát normálisan, én voltam az, aki már nem akarta. Szóval ez is egy remek kör volt.
A vizsgaidőszakom meg már most rémes pedig csak egy hete tart. Olyan nehezek a vizsgáim, hogy ha mindenből átmegyek elsőre az nagyjából az isteni csodával határos.
Viszont öröm az ürömben, hogy visszatért az ihletem! Szóval ahogy a helyzet engedi, a tőlem telhető leggyorsabban be fogom fejezni a Prison maradék három fejezetét és az epilógust, utána pedig kezdem a Passiont, ami a személyes kedvencem a trilógiában!😍

Egyszóval: visszatérek!

Nagyon nagyon hálás vagyok azoknak, akik továbbra is kitartanak mellettem és a történeteim mellett, az eltűnéseim ellenére is!❤️
De meséljetek ti is! Kivel mi újság?😍

Puszillak titeket,
Gabby

2018. január 4.

Tea szünet díj #9 és #10



Drága Olvasóim!
Ugyan nem az új fejezettel érkeztem még (dolgozom rajta, ahogy a vizsgaidőszak engedi), de az a megtiszteltetés ért, hogy két nagyon tehetséges kritikus is megajándékozott egy-egy díjjal, amiért nagyon hálás vagyok, és szeretném veletek is megosztani! Még egyszer köszönöm, lányok, imádás!





Szabályok:
1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.
2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.
3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.
4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.
5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.
+1 Kívánj valami szépet az általad díjazott blogereknek. 



"Perfect illusion" - Lady Gaga

2017. december 24.

Információk

Drága Olvasóim!
Tudom, hogy megint eltűntem és hatalmas bocsánatkéréssel tartozom emiatt! A suli és az állandó ingázás elviszi nagyjából minden időmet, ráadásul kiderült, hogy pszichológián a biológia nagyjából olyan szintű szórótárgy, mint orvosin az anatómia, szóval szerencsésen be is szoptam és hiába tanultam ezt a csodát éjjel nappal, úgy néz ki, hogy bukom a tárgyat. Szóval nagyon boldog vagyok, hogy ennyi időm ment el teljesen feleslegesen...
Most van egy kis szünetem a vizsgaidőszakomban, úgyhogy igyekszem befejezni az új részt, és tényleg, még idén télen lezárni a Prisont.
Amíg távol voltam, azért volt időm néhány blogos dologra is. Egy nagyon tehetséges bloggerina elkészítette nekem a Passion designját, amin jelenleg az utolsó simítások zajlanak, és higyjetek nekem, fantasztikusan néz ki *.*
Illetve az én drága Riri Nordom újra gondolta a Passion trailerét, és meglepett egy új videóval! Lejjebb a bejegyzésben megtaláljátok. Két fontos megjegyzés mielőtt néznétek: a kedvenc dalom szól alatta, illetve Riri annyira hiperszuper ügyes volt és addig keresgélt, míg elég anyaga nem lett ahhoz, hogy Carlos jeleneteiben az a modell szerepeljen, akit én megálmodtam Carlosnak *.* Még egyszer köszönöm drágám, imádom <3


2017. október 14.

12. Fejezet - In the name of Love

Drága Olvasóim!
  Tudom, hogy nagyon sokat csúsztam megint, és semmi indokom nincs erre. Sorolhatnám a legkülönbözőbb kifogásokat, mert konkrétan ömlik rám a szar mostanában, de valójában csak az a probléma, hogy ahogy az I Battle Your Life-nál, így a Prisonnál is rám jött az a szörnyű szokás, hogy jobban lefoglal a következő történet tervezgetése, mint a mostani befejezése.
  Egy szó, mint száz, hatalmas bocsánatkéréssel tartozom, és nagyon nagyon köszönöm, hogy még mindig itt vagytok! <3
  Ha valaki esetleg járt a Like no one's Watchingon, akkor láthatta, hogy a "Jelen és jövő" című oldalban található leírások három új történettel bővültek, amik egy újabb trilógia részei lesznek. Drága, tehetséges, Riri Nordomnak köszönhetően az első rész, A hercegnő trailere már el is készült, amit IDE kattintva már meg is nézhettek.
  Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre az új történettel, illetve a Prison legújabb részével kapcsolatban is. Írjatok nekem, meséljetek, mi van veletek mostanában <3
  Sajnos nem tudom garantálni, hogy egyetem mellett gyakrabban tudok majd részeket hozni, de igyekszem nagyon, hiszen már csak három rész, és az epilógus van hátra a mostani fejezet után.

U.i.: A Passion oldalán már folynak a munkák.;)

Jó olvasást, imádlak titeket,
Gabby




Marlon Rodriguez

 
Egy hét.
  Ennyit bírtam a suliban Freja szabályai szerint. Nem ő szabta ezeket, én fogadtam meg, hogy miatta jobb ember leszek. Meg magam miatt is. Ideje kihúzni a fejemet a seggemből és kezdeni valamit az életemmel. Megpróbáltam "normális" napirend szerint élni, de faszom bele, ez nem nekem való!
  Reggel hétkor kelés, suli egész nap, mert nyilván minden tetves órára be kell menni, aztán edzés -  úgy éreztem, ha már Freja ilyen izmos, gáz lenne punnyadt szarnak lenni mellette -, aztán még tanulni is este.
  Akar a halál így élni!
  Nagyjából egy üveg whisky-t ittunk meg Milannal, mikor eldöntöttük, hogy én visszatérek a saját szabályaimhoz, ő meg befejezi a picsogást Zara miatt.
  Úgyhogy most Stockholm egyik felkapott klubjában vagyunk. Nagyon adja, ezt el kell ismernem: jó a zene, a DJ pulton pedig két szuper dögös csaj táncol. A pia itteni viszonylatban drágának számít, de nem igazán zavarja egyikünket sem. Táncolunk, nevetünk, szimplán jól érezzük magunkat. Mindketten tudjuk, hogy a lányok bámulnak, én is megnézek egyet-kettőt, de egyikhez sem nyúlok hozzá. Régebben talán megtettem volna, sőt, szinte biztos hogy már rég valamelyik sarokban lennék egy csajjal, de most más a helyzet. Barátnőm van, aki sokkal fontosabb nekem pár jó pillanatnál. És egyébként is simán lenyomja az itteni felhozatalt.
  Milan egy vörös lánnyal táncol és feltűnően igyekszik befűzni. Nem néz ki rosszul a csaj szép az arca, hosszú haja van és vékony alakja, amit nem fél megmutatni. Már kezdek megörülni, hogy végre megkapja a búfelejtő szexet, amire szüksége van, mire előhalássza a zsebéből a telefont, és az egyik fülét befogva kezd beszélni bele, majd eltűnik.
  Nem vagyok olyan állapotban, hogy foglalkozzam vele. Behunyt szemmel húzom le a maradék whisky-t a pohárból, majd lerakom a pultra. Lehet, hogy bandázni és drogozni nem a legelegánsabb dolog, de nem iszom szar piát. Visszafordulok a táncparkett felé, és nem hiszek a szememnek.
  Lehet hogy túl sokat ittam máris?
  Mintha Freja lépkedne felém a tömegen átfurakodva. Az nem lehet, ő nem jár ilyen helyekre!
 Ahogy közelebb jön nem látom rendesen az arcát, mert eltakarja a szőke hajzuhatag, ami előrehullik, ahogy a lába elé próbál nézni. Tetőtől talpig végigmérem. Izmos lábaira rásimul feszes farmere, lapos hasa teljesen kilátszik, mert a felsője csak a bordáiig ér le. Fekete bőrkabát van rajta, és esküszöm elkezdek kételkedni benne, hogy ez a lány a barátnőm-e vagy sem. Nincs se magassarkú, se világos színű, visszafogott ruhák vagy copfba fogott haj.
  A lány felnéz, kisimítja a szeméből a haját. Összetalálkozik a tekintetünk.
  Ő az.
  Az őrangyalom itt van.
  Egyenesen hozzám sétál, majd leparkol előttem, és lábujjhegyre áll, hogy megcsókolhasson. Ahogy ajkai az enyémhez érnek, elektromosság fut végig rajtam, és egy pontban összpontosul. Voltunk már kettesben, de nem eleget, és nem igazán akartam feszegetni Freja határait. Így is túl jó hozzám, nem akarom elijeszteni azzal, hogy nem tudom a faszomat a gatyámban tartani.
  Egyértelmű, hogy sokat ittam, mert most dupla olyan nehéz fékeznem magamat.
  Freja elhúzódna, de nem hagyom. A fenekére simítom a kezeimet, és így húzom vissza magamhoz. Több kell most egy köszönőpuszinál. Egyik kezemet leveszem formás fenekéről, és a hajába csúsztatom. Mélyen csókolom, apró kezeivel megszorítja az oldalamat. Úgy olvad hozzám a teste, mintha mindig is egy pár lettünk volna.
  Ezért jó inni - nem gondolkozom, csak csinálom, amit jónak érzek.
 Freja a mellkasomra teszi a kezeit, egy határozott mozdulattal eltol magától. Puha tenyerei közé fogja az arcomat, összevont szemöldökkel méreget.
  - Mennyit ittál? - hajol a fülemhez beszéd közben. Konkrétan üvölt, az intonációja véletlenül sem a megfelelő, a hangja rekedt, de nekem még így is tökéletes. Életem végéig tudnám hallgatni, mert más, mint az átlag. Ez teszi őt különlegesség.
  Megvárom a válasszal, amíg az arcomra néz. - Eleget.
 Megcsóválja a fejét, de nem húzódik el tőlem. Nem retten el az igazi énemtől, attól, hogy már megint a semmittevésbe menekülök. Összeszorul a szívem. Ez egy kis lófasz semmiségnek tűnhet másnak, nekem viszont a világot jelenti. Amikor szarrá tépve beestem Zaráékhoz, akkor sem ijedt meg tőlem, és most sem. Nem néz rám másként. Zöld szemei ugyanúgy csillognak, ugyanúgy mosolyog, még csak távolabb sem lép tőlem.
  El kell vonnom a figyelmemet valamivel, nem lehetek érzelmes részeg. Még messze nem tart ott a kapcsolatunk, hogy hangosan is beismerjem, mennyire beleestem Freja Lundgrenbe.