2015. július 26.

2. Fejezet - The man who never lied

Napsütéses vasárnap estét, drágáim!
Remélem tetszett az első fejezet, amelyben Freját ismerhettétek meg kicsit. Most Marlonon van a sor, így aki eddig hiányolta volna, most kaphat belőle eleget. Nagyon szeretném, ha ha írnátok nekem véleményt, hiszen ha nem mondjátok, nem tudom, tetszik-e nektek. Egy-egy sor is sokat jelent számomra, tényleg!
Hatalmas meglepetésben volt ma részem, ami nem más, mint Riri Nord videója a bloghoz. Fogalmam sem volt róla, hogy hasonlóra készül, de mint mindig, most is csodás lett. Isten vagy, drága! ♥
Akit érekel, IDE kattintva tekintheti meg!
Ez után a fejezet után pedig visszatérek az I Battle Your Life-ra, hogy ott is haladjon a történet és legyen friss fejezet, ami után újra a Prison fog következni. Ki melyiket várja?
Hogy telik a szünet? Kinek milyen a nyár? Mi a legnagyobb élményetek eddig? Meséljetek!:)

Ölel benneteket,
Gabby





Marlon Rodriguez


Hogy én mennyire utálom ezeket az elkényeztetett, szőke köcsögöket! Azt hiszik, hogy csak azért, mert BMW-vel járnak és anya-apa kifizeti a márkás ingeiket, bármit megtehetnek. Az a patkány, akire az előbb ráborítottam a kajáját, illegális bevándorlónak nevezett. Ezt pedig nem kell elviselnem se tőle, se senki mástól! Ha úgy játszanék, mint ő, a szüleim ezt az egész rohadt várost meg tudnák venni, én azonban nem megyek bele ezekbe a dolgokba. Sőt, egyenesen gyűlölöm őket.
 Kimegyek, kihúzom a zsebemből a Marlboros dobozomat és az öngyújtómat, két pillanattal később pedig elégedetten fújom ki a sűrű, nyugtató füstöt. Érzem, ahogy a telefonom vad rezgésbe kezd, majd meglátom a kijelzőn az idősebb öcsém képét.
  - Mi van, öcsi? - szólok bele.
 - Neked is szia - mondja az enyémnél valamivel magasabb hangon. Tizenhat éves, de állítom, a legudvariasabb srác, akit ismerek. - Van egy kis gáz Carlosszal.
  Elhúzom a számat. A két öcsém olyanok, mint a tűz és a víz, pedig alig két év választja el őket. Noel nyugodt, megfontolt és már most igazi úriember. Carlos meg... Nos, ő inkább rám hasonlít, de még az enyémnél is sokkal hevesebb a természete.
   - Mit csinált?
  - Összeveszett anyáékkal, aztán elment edzésre, de két napja nem jött haza. A telefonját se veszi fel és az üzeneteimet se olvassa el. - A tizennégy éves kis szarosnak nem ez az első ilyen húzása. Mindig én mentem érte, helyretettem az agyát, aztán elvittem edzésre és egy darabig rendben volt.
 - Két nap... Komolyan ennyit se bírt ki balhé nélkül? - szűröm a fogaim között. A szorításom erősödik a telefonon, nagyot slukkolok a cigimből.
  - Apa megint azzal cseszegette, hogy nem elég jó a profikhoz. Tudod, hogy ezen kiakad. - Carlos apa szemefénye, az öreg mégis mindig ilyeneket mond neki. Az öcsém tehetségesebb focista, mint a felnőttek legtöbbje és elhivatottabb, mint bárki más. - Marlon, elintézem, csak mondd, hol keressem.
  - Hívd fel Enriquét. Meg fogja mondani, ha nála van. Ha nem ott, akkor meg Lolával. - A legjobb barátja és az aktuális nője - Carlos keresésének két legbiztosabb pontja.
  - Kösz. Amúgy milyen Stockholm?
  - Mint egy börtön - morgom a falnak döntött fejjel, mire Noel nevetni kezdm - Ne nevess, öcsi, kurvára nem vicces! Még az életemtől is eltiltanak.
  - Rodriguez! Ha még egyszer megtudom, hogy... - már hallom is Mrs. Larsson rikácsolását. Ma ismertem meg ezt a nőt, de már most kiidegel.
  - Le kell tennem. Hívj, ha megtaláltad Carlost.
 Larsson már előttem állva bámult fel rám. Magassarkúban van, de így is sokkal alacsonyabb nálam. Kikapja a kezemből a cigimet és a nedves földön eltapossa.

  - Nahát, Mrs. L., mégse olyan ismeretlen magának a dohányzás - vigyorgok rá.
  - Alig tíz perce mondtam, hogy tilos a dohányzás az iskolában!
  - Ezért vagyok az udvaron - rántom meg a vállam flegmán.
 - Nem ajánlom, hogy szórakozzon velem, Rodriguez! - Úgy rázogatja a mutatóujját az arcom előtt, mint valami nagymama, mikor az ovodások rosszul viselkednek. - És ráborítja az ételt az egyik évfolyamtársára?!
  - Nem szeretem, ha illegális bevándorlónak neveznek. És az iskolájának tetszett a műsor, ha érdekli. - Még az új mostohatesóm is elmosolyodott, pedig az a csaj eddig csak veszekedett velem. Az unokaöcsémmel gondolom legalább olyan angyali, amilyennek egészen addig tartottam, amíg meg nem szólalt.
  - Tartsa be a szabályokat, Marlon!
  - Leszarom a szabályait.
 Az igazgatónő felháborodottan kezd kiselőadásba, aminek a végét jobb nem megvárni, így a következő órám helyszínére indulok.
  Minden szem rám szegeződik a folyosón, és hazudnék, ha azt mondanám, nem élvezem. Szőke bombázók mosolyognak rám mindenfelől, a pasijaik pedig féltékenyen karolják át a lányokat. Mintha rámennék foglalt nőre! Nem pazarolok annyi energiát egyikükre sem. Nem érnek annyit.
  A tornaterem folyosóján észreveszem az osztálytársaimat. Legtöbbjükkel találkoztam már valamelyik órán, de nem különösebben ragadták meg a figyelmemet.
  Az ajtóhoz lépek és benézek. Néhány srác van bent, akik izmozni próbálnak és egy csaj. A fiúk körülzsongják, csak annyit látok belőle, hogy jó segge és szőke copfja van. Az egyik srác kezébe csap és elindulnak a kötelek felé, amik tíz méter magasan, a csarnok plafonján vannak rögzítve. Egyszerre kezdenek mászásba, mindketten láb nélkül. Erősen kétlem, hogy ez a törékeny kiscsaj lenyomja a kigyúrt gyereket, ezért kíváncsian várom a dolgok végét.
  Legnagyobb meglepetésemre a lány ér fel előbb, majd szépen lassan visszafelé indul. Ahogy lefelé jön, jobban megfigyelem a testét. Látom a karján halványan kirajzolódó izmokat. Csak nem kondizik?
  Egy gyúrós lányról azt gondolná az ember, hogy nem túl szép. Én legalábbis ezt gondoltam eddig. Viszont mikor ez a csaj megfordul és diadalittasan elmosolyodik, még arra se tudok koncentrálni, hogy a tekintetemet lejjebb vezessem rajta. Olyan az arca, mint egy angyalnak.
  - Mizu, tesó? - Csap a vállamra az unokaöcsém, mikor pár barátja társaságában mellém szegődnek. Még mindig a szöszit bámulom.
  - Ki ez? - Bólintok felé. Milan bejjebb hajol, hogy lássa, kire gondolok.
  - Freja Lundgren.
  - Apám, az a csaj fullos! - Hüledezik egy Saomi nevű srác. Hogy lehet itt mindenkinek ilyen fura neve?!
  - Álmodik a nyomor, Sao, az a csaj túl tökéletes hozzánk, földi halandókhoz - száll be Eric.
 - Fogadok, hogy Axel is azért volt vele, mert ilyen dögös! - Mondja Saomi. Kurvára leszarom a pletykáikat. Jobban lefoglal, hogy Miss Tökéletes éppen ugrókötelezik és a mellei fel-le hullámoznak.
 - Axel csak a bugyijába akart nyúlni. Haver, ha velem lenne, megmutatnám, milyen az ágyban egy igazi férfi és jól... - kezdi egy eddig ismeretlen pali. Rosszabbak, mint anyám barátnői!
 - Pontosan az ilyen szövegeid miatt koptatott le, Dominik. Jut eszembe, sikerült már kigyógyulnod a lábfétisből? - Fogalmam sincs, miről van szó, de az éppen felbukkanó Zara ezzel a két mondattal elintézi. Szegény srác, nem lennék most a helyében.
  - Zara, ne legyél irigy, mindenki tudja, hogy Freja dögös csaj, hagyd, hogy megkapja valaki.
  - Kussolj már, Saomi, olyan vagy, mint egy menstruáló csaj! - Meguntam a hisztijét. Freja Lundgren kétségtelenül jó nő, de nem tűnik túl nagy kihívásnak.
  Saomi kerek szemekkel néz rám, majd Erickel együtt lelépnek. Zara megcsókolja Milant, majd a terembe száguld és leparkol Freja előtt, aki abbahagyja az ugrálást. Hatalmasra nyílt szemekkel hallgatja Zarát, felénk néz, de azonnal el is kapja a tekintetét és elpirul.
  Milan a vállamra teszi a kezét. - Tesó, ha úgy nézel Frejára, mint egy szelet húsra, Zara megöl.
  - Nem szeretem az ingyenélő, buta szőkéket, akiknek semmi köze a világhoz.
 Ezzel ott is hagyom, leülök egy padra a terem bejáratától nem messze. Előhúzom a telefonomat és úgy várom az öcsém hívását, mintha minimum az amerikai elnök lenni. Sokan tartanak szívtelennek, amiben lehet is valami igazság, de a testéreimért tűzbe mennék.
  Pár lány ül mellém, próbálnak beszélgetést kezdeményezni, méregetnek. Leszarom őket igazából, láthatóan nem kell megerőltetnem magamat ahhoz, hogy a bugyijukba nyúlhassak. Valami végzős bálról magyaráznak, meg, hogy ki kivel kavar. Kurvára élvezem.
  Kilép a tesi tanáriból a tesi tanár és legnagyobb meglepetésemre befut az osztályfőnök is mellette a foltos inget viselő Ken babával, aki azt hiszi, hogy a csúnya nézése megijeszt. Ő hiányzott még ide!
 Beterelnek minket a tornaterembe, megállok az ajtóban és innen figyelem az új osztályomat. Rajtam kívül mindenkin tornaruha és edzőcipő van. Ebben a pillanatban még jobban megfigyelhető az elkényeztetett kölykök versenye. A fiúk közül mindenki trikót visel, az izmaikat fitogtatják, a lábukon a legújabb modellek vannak különböző színekben. A lányoknál a tipikus picsás dolgok - kinek hosszabb a haja, kinek rövidebb a nadrágja vagy éppen kinek lóg ki a melle a legjobban a felsőjéből. Utóbbi kettőnek a látványát mondjuk nem utasítom el, de a hajuk pont nem érdekel.
  - Maguk is tudják, hogy az érettségi előtti bálozás immár hagyomány. A tanár úr, illetve egy koreográfus fog a rendelkezésükre állni ehhez. A tánctanáruk pedig - az órájára pillant az osztályfőnök beszéd közben - késik kicsit, de megérkezik...
  - Éppen most. - Szalad be mellettem egy feltűnően virágillatú nő. Karamella színű bőre van fekete hajjal - nyilván nem svéd. Összefonom a karjaimat a mellkasomon, a falnak dőlök. Figyelek ugyan az események alakulására, de még mindig Noel hívását várom. - Nagyon sajnálom, hatalmas a dugó a városban.
  - Ugyan! - mosolyog rá a tanárnő. - Ő itt Sylvia Domeniguez. Sylvia fog magukkal foglalkozni a következő két hónapban. - Fordul vissza az osztályhoz. - Itt is hagynám magukat, mert kezdődik az órám. Jó mulatást és viselkedjenek! - Mintha ezt mondani kellett volna nekik. Ebben az országban mindenki tökéletes modorral rendelkezik, nincs olyan ember, aki ne viselkedne hibátlanul a nap minden pillanatában.
  - Akkor szerintem vágjunk is a közepébe! - Csapja össze a tenyerét Sylvia. Akár csalk nekem, neki is elég komoly akcentusa van. - Úgy hallottam, már megvannak a párok, szóval álljatok össze és majd menet közben alakítunk, ha szükséges. Igyekszem mindenkinek nagyon gyorsan megtanulni a nevét, engem pedig nyugodtan lehet tegezni.
 Ahogy ezek elhangzottak, a tesi tanár szinte kimenekül, a lányok pedig büszkén menetelnek a partnereikhez. Kivéve Zara! Hozzá odarohan a papucs unokatesóm. Ken a híresen tökéletes Freja Lundgren mellett áll meg. Ez érdekes lesz, a gyúrós csajok izmai ugyanis túl merevek a tánchoz. Ezért is szeretem jobban a latin nőket. Ők nem kondiznak, egyszerűen csak jól mozognak és jó alakjuk van, amíg nem pottyantanak ki három gyereket.
  - Te miért állsz itt? - Kérdezi Sylvia amíg a többiek bemelegítenek.
  - Nem táncolok - vonok vállat.
  - Miért? - Összevonja fekete szemöldökét csokoládébarna szemei fölött.
  - Új vagyok.
  - Honnan jöttél? Nagyon hasonlít az akcentusunk és én brazil vagyok.
  - Én is - húzom mosolyra a számat. - Riói vagyok.
 - Én Sao Paulo-i - vigyorog vissza. Akkor ez a csaj nem fogja bevenni a trükkjeimet. Francba! - Hogy kerülsz te ide? - vált portugálra. Ez mindkettőnk számára könnyebbnek bizonyul.
  - Száműztek. - Látom a megvilágosodást a szemeiben.
  Már nyúlna is az alkarom felé, mikor megállítom a kezét, ezzel elárulva magamat. Otthon még dívik a bandázás, a tagoknak pedig jól látható helyen - általában a karjukon vagy a nyakukon - kell a bőrükön viselniük a banda jelképét, ami az én esetemben egy skorpió.
  Pár percig farkasszemet nézünk, majd megtöröm a csendet egy abszolút hétköznapi kijelentéssel. - Marlon vagyok.
  - Nos, Marlon, azt kell mondanom, elég nagy idióta az a valaki, aki ideküldött, ha azt hiszi, itt nem talál rád a baj. - Ezekkel a szavakkal fogja magát és elvonul. Kurvára bíztató.
 Sylvia egy percig sem vesztegeti az időt, azonnal elkezdi tanítani a koreográfiát a diákjainak, ami ebben az esetben egy keringő lesz, hogy kedvezhessenek az itteniek "kifinomultságánák". Nem igazán figyelek, még egy hülye sem tudja elhibázni ezeket az egyszerű lépéseket, így meg nem szórakoztató. Leülök egy padra és a telefonomat forgatom az ujjaim között. Még mindig azt várom, hogy Noel hívjon vagy üzenjen, de eddig semmi. Kezd nyugtalanítani, hogy mibe keveredhetett megint a Darwin-díjas kisöcsém.
 Belekezdenek egy új lépéssor gyakorlásába, amire már én is jobban felfigyelek. Sylvia mutatja, magyarázza a dolgokat, utána a többiek próbálják leutánozni elég kevés sikerrel. Na ez már sokkal jobb műsor!
  Ha eddig nem hangoztattam volna eleget, ismételten elmondom, hogy brazil vagyok. Nálunk két dolog van az emberek vérében: a tánc és a foci. Otthon nem csak azért jó bulizni menni, mert az az elfogadott, ha minél tapasztaltabb valaki szexuális téren és így bármikor találunk egy készséges csajt a fiúkkal. Nem. A brazil latinák őrületesen táncolnak. Az egész testük érzi a ritmust, a csípőjük együtt ring a zenével - eszméletlenül dögös látvány. Ezek a lányok viszont félnek szenvedélyt vinni bele, a fiúknak meg maximum annyi jutott el az agyukig, hogy a salsa a szexről szól. Igazából tényleg arról is, de nem csak ennyi van benne. Ez egy érzés, egy életstílus. Nem véletlenül van annyi ember a Karneválon és nézi azt a rohadt felvonulást.
  Látom, hogy a legújabb kedvencem és partnere felé fordul a koreográfus. Neki jól megy, a vérében van. A két svédről ez nem elmondható. A csaj túl feszes, egyáltalán nem ütemre lép, a pali meg csak simán falábú. Ha nem állna vele szemben senki, aki megtarja, pofára esne a márkás cipőjében. Mondjuk ez így belegondolva nem is lenne olyan rossz.
  Sylvia arrébb küldi a lányt és annak a patkánynak igyekszik segíteni. Látom, hogy a gyerek próbálja kábítani, de ő vérbeli nő, neki több kell, mint egy fehér gyerek béna próbálkozásai. Nem lenne elég a két kezem, hogy összeszámoljam, hány ilyen csajt sikerült már megpuhítanom. Nem mondom, hogy tökéletes vagyok, de Istennek köszönhetően fasza génjeim vannak, ami hatalmas előny.
  A fehér gyerek majdnem felbukik, ami nevetésre késztet. Halványan érzékelem, hogy pár csaj elkezd olvadozni, mikor megvillan a fogsorom, de nem nagyon hat meg. Még mindig szoknom kell az európai libákat. Sylvia lemondóan sóhajt, gyúrós Barbie tesz még egy próbát, hogy Kent viszonylag koordinált mozgásra ösztönözze, ám csúfos vereséget szenved, mikor a pali végre valahára pofára esik.
  A térdemre támaszkodva nevetek.
  - Mi van, Rodriguez, mi tetszik annyira? - Arcoskodik miután talpra küzdi magát.
  - A tehetséged - fulldoklom tovább.
 - Igen? Én legalább nem csak a padon ülök, csíra - próbál fenyegető lenni, nagyon igyekszik, de egyszerűen nem tudom komolyan venni.
  - Lehet jobb neked, hogy ott van és nem itt, Hänni. Ha táncolna ő is, gázabb lenne, hogy seggre esel a lábadban - mondja Milan. Tudtam, hogy mindig számíthatok az unokatesómra! - Tesó, utálom ezt a faszszopót - szavat már egyenesen hozzám intézi. Portugál szlenget használ, hogy az irodalmi nyelvet tanuló osztálytársaink még véletlenül se értsék.
  - Mondták már neked, hogy okos vagy? - néz rá Sylvia felcsillanó szemekkel.
 - Az agyhalottat gyakrabban hallom. És ő szokta mondogatni - mutat rám, mire megvillantok egy angyali mosolyt. Mit tehetnék? Szeretem szívni a rokonaim vérét.
 - Több komolyságot, fiúk! - dorgál minket igazi brazil nőhöz illően. - Emeld fel szépen a kivarrt seggedet és állj be szöszi mellé.
  - Biztos, hogy nem! - A többiek még mindig nem értik a hadarásunkat.
  - Nem szórakozz velem - csípőre vágyja a kezét.
  - Nem táncolok - jelentem ki az ajtó felé sétálva. Mielőtt kilépnék azért még hátrafordulok. - És a seggem pont nincs kivarrva.


  A délutánt azzal töltöm, hogy próbálok olyan helyet keresni, ahol a konditeremben boxzsák is van. Inkább a sport híve vagyok, mint a gyúrásé. Minden izomrostot, ami a testemen van, különböző küzdősportoknak köszönhetek. Ezeknek mellesleg a bandában is elég nagy hasznát vettem az évek során.
 Teljes a kudarc, így felhívom másik mostohahúgomat, akinek a segítségével eljutok a közeli sportszer áruházba és veszek egy saját boxzsákot, ami a vadonat új szombámban fog lógni.
 Amira elég elvont és fura lány, de ő legalább nem idegesít halálra az állandó kedvességével. Ugyanazzal a programmal került az Alsvik családhoz, mint én, amit első ránézésre nem is gondolna róla az ember. Amira Stone ugyanis nem csak, hogy alig éri el a százhatvan centit, de rövid hajával és mindig hatalmasra nyitott szemeivel olyan, mint egy megszeppent kisegér. Viszont a cuki külső mögött egy állandóan pörgő, mégis roppant pesszimista lány lakozik, aki alig tizenöt évesen, a második túladagolása után került ide tavaly nyáron. Most éppen tiszta, de vannak fura ügyei, amiket jobb nem tudni.
  A boxzsákommal a vállamon lépek be a házba, Mira éppen valami lányos baromságról mesél, ami kicsit sem köt le, de nem szólok közbe. Felmegyek a szobámba és becsapom az ajtót. Ledobom a dobozt, amiben eddig volt maga a zsák és a hozzá tartozó eszközök. Szereznem kell valamit, amivel a plafonra erősíthetem. Itt minden fehér, szürke és kék, szükségem van valamire, amitől a sajátomnak érezhetem, személyes tárgyak híjján pedig ez maradt.
  A ház maga a szobámmal ellentétben egyáltalán nem a sterilséget szimbolizálja. Minden fából van, az egész meleg és otthonos. Nem túl nagy, nekem legalábbis nem tűnik annak. Alsvikék nem tartanak sem komornyikot, sem házvezetőt, ami nekem szokatlan ugyan, de egész elviselhető.
  Apám az ország egyik legmenőbb építkezési vállalatának a tulajdonosa, hatalmas irodaházakat, hoteleket és luxus házakat épít, amivel elég jól keres ugyan, de szinte soha nincs otthon. Mivel én vagyok a legidősebb testvér, több felelőség hárul rám, amivel egy idő után már nem tudtam megbírkózni. Ekkor jött a banda és vele együtt minden. Tizenötévesen menőnek tűnt minden este bulizni, inni és más-más lánnyal elütni az időt. Vagy csak lebegni a fűtől. Aztán jöttek a komoly dolgok, mint a verekedés, lövöldözések és a többi nem kimondottan legális biznisz. A szüleim azt hitték, jobb lesz nekem, ha itt vagyok, de ők nem értik ezt. Ha meg akarnak találni, bárhol megtalálnak, csak ki kell várni.
  Kisétálok a kertben álló fészerhez és kutatni kezdek valami után, amivel lyukat tudok fúrni. Lehet nem fogják értékelni, de pont leszarom.
  Úgy érzem, megütöm a főnyereményt, mikor megtalálok egy fúrót. Magamhoz veszem és visszamegyek a házba, fel a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Ledobom az ágyra, kibúlyok a kabátból és elkezdem kifúrni a lyukakat. Nem mondanám, hogy sokszor csináltam már ilyesmit, de ha otthon fel tudtam rakni, akkor itt is menni fog.
 Büszkén nézek a művemre, amit sikerült teljesen stabilan rögzítenem. Újra lemegyek, hogy elrakhassan a fúrót, most azonban a fölfelé út nem megy olyan simán.
  - Marlon - vadonat új nevelőanyám, Lucy Alsvik lágy hangja állít meg.
  Felé fordulok és felvont szemöldökkel várom, hogy folytassa.
  - Vedd le a cipőd, kérlek - mosolyog rám. Nem basz le, nem ordít, csak megkér rá. Utálok másoknak engedelmeskedni, de azok után, hogy így kéri, egy szardarabnak érezném magam, ha nem tenném meg. - Mit fúrtál odafönt? Megengeded, hogy megnézzem?
  - Felőlem - rántok egyet a vállamon. Az ő háza, azt csinál benne, amit csak akar.
  Követ a lépcsőn fölfelé és látom elkerekedni a szemeit, mikor belép az ajtón. Egy darabig óvatosan nézegeti a boxzsákot, aztán felém fordul és szólásra nyitja a száját. Már várom a kiakadást, amit utána nagy veszekedés követ. - Mondhattad volna, hogy szeretnél egy boxzsákot. Ha valamire szükséged van, akkor szólj, nem kell magánakciókba kezdened. - Semmit sem reagálok a szavaira. Megszoktam, hogy magam intézem a dolgaimat. - Negyed óra múlva vacsora - mosolyog ismét mielőtt kimenne. Ez a nő idegesítően sokat mosolyog.
  Noel még mindig nem hívott fel és sem ő, sem Carlos nem válaszolnak a hívásaimra, ami eddig még soha nem fordult elő. Nekem mindig felveszik a telefont. Ha Noel éppen egy új fotósorozatot gyárt vagy ha Carlos éppen az aktuális csajával van, nekem akkor is felveszik. Most viszont mindketten ki vannak kapcsolva és ez kurvára megijeszt. Ha valami történik az öcséimmel, baszok a programra és az első géppel repülök haza.
  Feszülten sétálok el a bejáratig, minden második lépésemnél a hajamba túrok. Lent Mark éppen akkor lép be az ajtón, mikor kimennék rágyújtani, így megakadályozza a tervemet és továbbra is ideges maradok. Elkísér a konyhába, ahol Lucy a tűzhely előtt áll és éppen Amira legújabb történetén nevet. Zara nagyon keres valamit a szekrényekben, míg Mark a kezébe nem ad valami számonra teljesen ismeretlen konyhai tárgyat és kezdi faggatni a lányt a napjáról.
  Elfordítom a fejemet, meglátok egy szőke, hullámos hajzuhatagot, melynek tulajdonosa a konyhapulton ül és csendesen figyeli az eseményeket. Ahogy a karjaival megtámasztja magát, megint szembetűnnek a tónusot izmok és a közelebbről nézve nem is olyan vékony combjai.
 Mintha csak megérezné, hogy figyelem, felém fordul. Bájosan mosolyog, zöld szemei csillognak. Ez a nő nagyon fullos. Olyan tökéletes-vagyok-hozzám-se-érhetsz módon. Kár, hogy mindez csak kirakat.
  - Marlon vagy, igaz? - Leugrik a pultról és elém sétál. Van valami fura a beszédében, de egyelőre nem tudok rájönni, micsoda. - Én Freja - kivillantja hó fehér fogait és felém nyújtja a kezét. Lenézek, majd belecsúsztatom a tenyeremet az övébe, ami jóval puhább és sokkal kisebb az enyémnél. Utóbbi igazából nem meglepő, tekintve, hogy az államig ér az egész nő. - Milyen volt az első napod? Nagyon más itt? - Kedves akar lenni, nem tudja, hogy utálom az ilyen kérdéseket. Egyre jobban koncentrálok a beszédére, de eddig csak annyit sikerült észrevennem, hogy a hangja kicsit érdesebb a megszokottnál.
  - Szar volt. Túl sok a fehér - vonok vállat.
 - Itt sokkal kevesebbet süt a nap, mint nálatok, mi mindig fehérek vagyunk. - Nem mondod?! Magamtól rá se jövök, hogy ez a halálrafagyás országa. - Amúgy tesin igazad volt, a srác, akivel táncolok, Axel, tényleg elég béna. - Megvan! Nem a hangja fura, hanem az egész beszéde. Nem artikulál annyira, mint mi és a hanglejtése is fura. Itt nem szokás megtanítani normálisan beszélni a gazdag lányokat?
 - Értetted, amit beszéltünk? - Halványan bólint. Karba fonja a kezeit, amivel az amúgy is nagy mellei még jobban kidomborodnak. Látszólag fel sem tűnik neki, mit csinál, amíg a tekintetem a vajszínű felső kivágására nem esik. Elvörösödve engedi le a kezeit.
 - Szerettem volna elmondani, hogy bár nem vagyok a fenyegetések híve, de nagyon örültem, hogy valaki végre kiosztotta Axelt. - Axel a szőke segg, már leesett.
  - Miért számít neked?
  - A volt barátom és elég csúnyán szakítottunk - az arcát figyelem. Közelebb lépek hozzá és egyszerűen nem tudom kihagyni, hogy kimondjam a következő szavakat.
  - Van valami, amiben elég jó vagyok és segítene a felejtésben.
  Zavartan tekint rám, miközben beszélek végig a számat figyeli. Ennyire gyorsan egy nőt se fűztem még be egy kis ágytornára. Saomi túl sokra tartja ezt a csajt.
  - Megvan a saját módszerem - mondja halkan. Még közelebb lépek, ami rossz döntés, mert vanillia illata van és én túlságosan szeretem a vanilliás dolgokat.
  - Nem vagy az esete, Rodriguez, és ha csak egy ujjal is hozzáérsz, elintézem, hogy száz évig még a szex gondolata is fájjon - lép mellék Zara. Átkarolja barátnője vállát és gúnyos mosolyra húzza a száját. Freja még mindig tökéletesen higgadtan néz Zarára.
  - Semmi baj, nem mondott semmi olyat.
  - Nem érdekel, mit mondott vagy mit nem. Freja neked tabu, seggfej.
  Felnevettem a mérgelődésén. Sajnos ha valaki azt mondja nekem valamire, hogy tabu, az hirtelen sokkal érdekesebbé válik számomra.
  Megcsörren a telefonom és végre valahára Noel a hívó.
  Kirohanok a hátsó teraszra, ami a nappaliból nyílik, még csak az se érdekel, hogy se cipő, se kabát nincs rajtam. Csak tudni akarom, mi van az öcsémmel. Elhúzom a kijelzőn az ujjamat, a fülemhez szorítom a készüléket.
 - Marlon, ne ijedj meg, de van egy kis gond. - Mikor Noel azzal kezdi a mondanivalóját, hogy ne ijedjek meg, mindig kurvára nagy probléma van. - Carlos nem csajnál volt. - Hallom a háttérben anya hangját, ahogy kétségbeesetten magyaráz valakinek, furcsa zajok szűrődnek be a vonal túlsó oldaláról.
 - Mi történt? - a szavakat alig tudom kipréselni a számon. Aggódom és dühös vagyok egyszerre. - Noel, nyögd már ki! - Utasítom, mikor percekig nem válaszol.
  - Elkapták, tesó. - Az ereimben meghül a vér. - Edzésről jött hazafelé, mikor elkapták. Azt mondja, semmit nem látott, mert elájult. Két napig tartották valami raktárban, aztán arról faggatták hol vagy, meg olyasmiket mondtak, hogy senki nem hagyhatja el a bandát és úgyis megtalálnak. Azt mondta, ugyanolyan skorpió tetkójuk volt, mint neked. - Egyre erősebben szorítom a telefont, fortyog bennem az indulat. Megmondtam, hogy szar ötlet elvágni engem az amúgy is szar, otthoni életemtől!
  - Mit csináltak vele? - Bevett szokás volt a kínzás és a halálraverés.
  - Eltörték a jobb lábát.
  Carlos focista. Ez az élete, ha a foci nem lenne, még mélyebbre süllyedne valószínűleg, mint én. Jobb szélső. Egy kibaszott jobblábas focista, erre most eltörték a lábát, amivel akár az egész karrierjét is keresztülhúzhatták. Másnak ez csak két hónap gipsz és fél év rehabilitáció, neki viszont majdnem egy év kihagyás. Egy év, amíg nem csinálhatja az egyetlen rohadt dolgot, ami jelent neki valamit az életben.
  - Hogy találtad meg?
 - Visszavitték a pályához, mikor semmit nem tudtak kiszedni belőle. Most kórházban vagyunk, a rendőrök már felvették a vallomását. - Ezt hallva felszisszenek. A rendőröket semmilyen bandás dologba nem szabad belekeverni. - Tudom, tesó, de anya nem engedett belőle, nem tehettem semmit ellene.
  - Hogy van Carlos? - Jelenleg ez érdekel a legjobban.
 - Mesterséges kómában tartják, mert nem tudott elaludni a trauma miatt, a szervezetének viszont szüksége van a pihenésre. Anya pszichológust akar hívni hozzá és őrt állíttatni mellénk.
 - A testőr nem rossz ötlet, a kisöcsénknek viszont ne dilidokit keressen, hanem fizikoterapeutát, aki minél gyorsabban helyrehozza a lábát. Neki a pálya a pszichológusa, te is tudod.
  - Persze, majd igyekszem. - Ismét anyám hangját hallom. - Mennem kell. Ne csinálj hülyeséget, jó? Nem szeretném, ha a másik testvéremnek is baja esne. - Hallom a hangjában az aggodalmat, de nem ígérhetek neki semmit, így csak elköszönök és lerakom a telefont.
  Berohanok a házba, nem foglalkozom a felém záporozó kérdésekkel arról, hogy hova megyek vagy, hogy mi bajom. Felveszem a bakancsaimat és a kabátomat, bevágom magam mögött az ajtót és már a motoromon ülve száguldok a város arabok és négerek lakta kerületébe. Tudom, hogy kit és hol kell keresnem. Megvédem az öcséimet még akkor is, ha emiatt írja aktív bandatagnak kell lennem.

10 megjegyzés:

  1. Drága Gabby!

    Á, tudtam, hogy elfelejtettem valamit! Privátra akartam állítani a videót, csak nem jött össze. Nem tudom, hogy találtad meg, de ha már így alakult, akkor meglepetés! :D Igazából egyik nap nem volt mit csinálnom, szóval gondoltam, összedobok egy videót a Give You What You Like-hoz, mert már nagyon régóta szerettem volna készíteni hozzá valamit, és mivel pont Prison hangulatban voltam, így amellett döntöttem, felhasználva és kicsit módosítva az eredeti trailer szövegét. De örülök, hogy ennyire tetszett! :) ♥
    Áttérve a fejezetre, már nagyon vártam Marlon szemszögét, és azt hiszem, elmondhatom, hogy már most belopta magát a szívembe. Nagyon jól kiemelted a kettejük közti különbségeket, teljesen más a világuk, a felfogásuk, minden, és ez akkor tűnt ki a legjobban, mikor egy légtérben voltak. Imádtam a srác kettőségét, a lázadót, aki tesz a szabályokra és mások véleményére, ugyanakkor a szerető testvért, aki mindent feláldozna az öccseiért. (És még ha csak telefonon keresztül is, de jó volt kicsit megismerkedni Noellel és Carlossal is! ^^)
    A tánctanítós jelenet nagyon tetszett, Sylvia remekül el lett találva, a szóváltásukon Marlonnal pedig jót nevettem, akárcsak a kritikus megfigyelésén. :D Zara családja szimpatikus, és minden tiszteletem az övék, amiért ilyen kedvesen és megértően viszonyulnak a két problémás nevelt gyerekhez, nem mindennapi türelmük lehet. :) Marlon és Freja hivatalos első találkozását egyszerűen imádtam, az ellentétük itt még jobban kiélesedett, a szikrák pedig máris pattogtak közöttük. Illetve tetszett, ahogy Marlon próbálta kitalálni, mi olyan furcsa a lány beszédében.
    A Tökéletes kémia trilógiában már megismerkedhettem a bandázással, ez alapján el tudom képzelni, mibe keverheti magát a srác azzal, hogy újra aktív tag lesz. Sajnáltam, ami Carlosszal történt, arra pedig nagyon kíváncsi vagyok, kit is fog megkeresni és hogy innen merre vezet a történet.
    Tudod, hogy imádom az I Battle Life-ot is, és képtelen lennék dönteni, melyik folytatását várom jobban, szóval szerencsére ebben nem nekem kell döntenem. Mindenesetre nagyon várom ide is a következő részt! :)
    További szép nyarat, remélem, a bonyodalmakat és nehézségeket leszámítva azért jól telik! :) ♥

    Puszillak,
    Riri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Riri!
      Mindent megtalálok, előttem nincsenek titkok. :D Egyébként az IBYL-re raktam ki pont a Passion trailerét és arra dobta ki a YouTube. :D Nagyon tetszik és iszonyat jó érzés, hogy pont a Prison jutott eszedbe! ♥
      Marlonba mindenképp szerettem volna valami nagyon pozitív és valami nagyon negatív dolgot is, ezért lett ilyen. És ahogy az áltad készített Maps Trilogy videóban is benne van, ők hárman tényleg bármit feláldoznának egymásért és nagyon közel állnak egymáshoz. Pont emiatt tudom garantálni, hogy a kistesókből a jövőben sem lesz hiány. Nagyon örülök, hogy Marlont ennyire megkedvelted, hiszen ő pont egy olyan karakter, akit vagy nagyon utálni vagy nagyon szeretni lehet szerintem.
      Sylvia a jövőben is nagy szerepet fog kapni a történetben, úgyhogy jó hallani, hogy megkedvelted. Marlonnak pedig néha nem árt, ha kiosztják kicsit. :D Zara szüleit egy finn barátnőm szülei ihlették, akik mindketten szociáliunkásként dolgoznak és a négy saját gyermekük mellé még hetet befogadtak és így tizenegy gyereket nevelnek, de sosem panaszkodnak vagy elégedetlenkednek és mindegyikükkel egyformán türelmesek és szeretet teljesek.:) Marlon és Freja valóban nagyon különböznek, ami még sok-sok helyen elő fog tűnni, ahogy az is egy hosszabb folyamat, hogy Marlon teljes egészében megtudja és elfogadja a lány fogyatékosságát.
      Igen, ott is kemény dolgok vannak, a svédeknél ezekben a kerületekben azonban még komolyabban folynak az illegális dolgok, remélem elég jól át tudom majd adni. Az viszont garantált, hogy Marlon nem feltétlenül fog jól kijönni egy döntésből, amit hirtelen felindulásból hoz meg.
      Hát nekem is nehéz dönteni, megmondom őszintén, de egyiket sem szeretném elhanyagolni, így most az exkatonám és az elnök fiának a története következik. Igyekszem elég gyorsan frissíteni ott, hogy utána ide is visszatérhessek!:)
      Köszönöm szépen, és igen, azért jól telik.:) Köszönöm, hogy írtál nekem és nagyon jó nyaralást neked! ♥

      Puszillak,
      Gabby

      U.i.: Az e-mailedre elkezdtem már válaszolni és igyekszem minél hamarabb befejezni, csak sajnos mostanában olyan időhiányban szenvedtem, hogy az valami elképesztő.

      Törlés
  2. Kedves Gabby!

    Már az első fejezet alá is szerettem volna írni neked, de mire összeszedtem a gondolataimat, megláttam, hogy már a második is kikerült, és én csak a legfrissebb bejegyzés alá szeretek írni (finnyás vagyok, tudom :D).
    Miután mindig együtt kommenteltünk a Catching Sunshine-ra, megnyitottam az adatlapod, és csekkoltam a blogjaidat, azzal a szándékkal, hogy beleolvasok a történetedbe. És, hát akkor láttam, hogy már a második évadnál tart, és nem vagyok benne biztos, hogy be tudnám pótolni a lemaradást (lassan olvasok, és így is minden bloggal le vagyok maradva...), de ha mégis lenne pár szabad órám, és üres olvasólistám, akkor még abba is belekezdenék. Nem is tudom már, hol láttam a Prison hirdetését – facebookon?, valamelyik blog chatjében?, vagy esetleg a CBD-n? –, mindenesetre nagyon örültem, hogy új blogba kezdtél, hiszen célom volt olvasni tőled.
    A fülezöveg elolvasása után pedig egyből felkeltette az érdeklődésemet a történet. :3 Szeretem a romantikus történeteket. De ebben láttam valami pluszt is, egyszerűen megfogott az a pársoros ismertető, amit róluk írtál: egyedi, hogy Freja ennyire kötődik a lovagláshoz, és süket emberekkel sem sokszor találkozni blogokban (meg hát a valóságban sem). Viszont Frejának ezt a másságát szerintem nem gondoltad át túlságosan, és nem koncentrálsz rá eléggé, csak függ a levegőben. Tudom, hogy a lánynak már majdnem két évtizede volt arra, hogy kiküszöbölje ezt a hátrányosságot, de azért nehéz lehet úgy élni, hogy nem hall semmit. Nem jár különleges iskolába, így nyilván okozhat neki nehézségeket pl. a jegyzetelés (hiszen egyszerre kell a tanárra figyelnie, olvasnia a szájáról, és a füzetébe írnia). Szóval remélem, hogy a továbbaiakban kicsit érzékelteted, hogy azért nem könnyű az egyik érzékszerv tökéletes hiánya nélkül élni. :]
    Freja környezete nagyon imádnivaló, Zara nem a tipikus blogos barátnő, hanem egy határozott alkat, szerintem Milan is tartogat meglepetéseket, illetve maga a főhősnő elbűvölő gondolatokkal rendelkezik. Tetszik a szerény, szolid visszafogottsága, tetszik, hogy megbecsüli, amije van, nem hisztizik – pedig itt van, ugye, a süketsége, és, hát a szülei eddig úgy tűnik, hogy csak arra használják, hogy bebizonyítsák milyen gazdagok, és tehetősek.
    És, hát most itt van Marlon, akinek a világa nagyon elut Frejáétól, akinek teljesen mások a gondolatai. Igazából nekem nem szimpatikusak ezek a "lazarosszfiúvagyokakimindenkiveldugegyjótdesenkirőlnincsenjóvéleményeéssenkitnemtudközelengednimagához"-típusú karakterek, szóval egy kicsit tartottam a Marlon-szemszögtől, és attól, hogy ő tényleg ilyen érzéketlen tuskó lesz (mert ki tudja, miért, de sokan rajonganak az ilyenekért), de kellemeset csalódtam. :D Nagyon megérintett, hogy ennyire törődik a testvéreivel, holott Noel akár az ellensége is lehetne, hiszen teljesen más karakterek. De ennek ellenére összedolgoztak. És, hát, fú, szegény Carlos. Egyrészről rettentően megrémít, hogy mi történt vele, de másrészről izgalommal tölt el. *o* Elmondhatatlanul örülök, hogy egy ilyen szálat is beleszőttél a történetbe, mert vannak a világon ilyen dolgok, és örülök, hogy nem kezeled tabuként. :3
    Továbbá pedig remélem, hogy Lucy és Mira szerves részei maradnak a történetnek. Szívesen olvasnék még Miráról, és Lucy türelme is lenyűgöz. És Marlonhoz tényleg jó sok tolerancia kell. :D
    Szóval összeségében engem megnyertél állandó olvasódnak, és, ha nem baj, kommentelődnek is.
    További szép napot (estét :D).

    Maffia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Maffia!
      Hidd el, engem nem zavar a finnyásság, örülök, hogy ide írtál nekem!:)
      Igen igen, azok a jó kis CS fejezetek..! :3 Nagyon jól esik ezt hallani, azon pedig ne aggódj, hogy az IBYL-ra még nem volt időd, majd ha lesz elolvasod, ha nem, nem.:) Facebookon nem hiszem, én csak a privát oldalamat használom, bloggeres profilom ott nincs, a CBD-n szinte biztos, hogy láthattad, és egy blog chatjében is akár, minden estre örülök, hogy ide találtál!:)
      Igyekeztem figyelemfelkeltő és egyedi lenni, ami egyre nehezebb, de jó hallani, hogy azt mondod, sikerült! Freja siketsége pedig valóban egy elég nehéz pont és az a gond, hogy nehezebb kivitelezni, mint hittem és a jelek szerint nem voltam eddig elég körültekintő, de a további fejezetek során igyekszem még sokkal jobban odafigyelni erre, hogy minél élethűbb legyen az egész, köszönöm, hogy felhívtad erre a figyelmemet!:)
      Semmiképp nem akartam ilyen langyos, blogos barátnő karaktert, mert számomra azok elviselhetetlenek. Mikor Freja karaktere megszületett a fejemben, tudtam, hogy mellé egy nagyon határozott ember kell, így alakult ki Zara személyisége. Milan pedig igazából nem teljesen olyan, mint amilyennek látszik, de ez a későbbiekben még kiderül majd. Freja élete pedig pontosan arról szól, amit leírtál. Sajnos sok szülő esik ilyen hibákba, emellett pedig nem lehet csak úgy elmenni szerintem. A lány élete a hatalmas ellentétekről szól, illetve nagy feladata az önmegvalósítás, ami nem egyszerű egy ilyen családban.
      Ne is mondd, millió ilyen karakter van, szerintem azonban mindenki törődik valakivel és mindenkiben van valami jó. Marlonban a testvérei iránti feltétlen szeretet és odaadás. Ki tudja, mi lenne vele, ha ők nem lennének, hogy a földön tartsák?! Nagyon örülök, hogy kellemesen csalódtál benne! :3 Noel és Carlos pedig egyelőre csak visszatérő szereplők lesznek, a jövőben viszont megkapják a saját történeteiket.;) Tabu pedig számomra egyáltalán nem létezik és szeretem feszegetni az ilyen témákat igazából.:)
      Mirának hatalmas szerepe lesz, Lucy pedig szintén állandó szereplő lesz, ezt garantálom. Marlonhoz tényleg nagyon sok kell, a kisebbik öccséhez meg aztán a világ összes türelme sem elég.:D
      Jaj, ezt nagyon nagyon jó hallani, örülök, hogy megtetszett a történet, annak pedig még jobban, hogy véleményt is írsz nekem! Igyekszem nem csalódást okozni neked a jövőben!
      Köszönöm, hogy írtál nekem!

      Ölel,
      Gabby

      Törlés
  3. Drága Gabby!
    Írók, már terveztem hogy írok ide egy rövid kis kommentárt , de sose volt idő.
    Váó! Taps! Nagyon jó történetet találtálki, nem tudom miért vagyok ezen meglepődve, hiszen az IBYL blogod is eszméletlen jó!
    Nem olvastam még süket lányról blogod, ezért még plusz pont jár neked. Egy kicsit furcsa volt nekem hogy nagyon jól kommunikál a többiekkel, de ettől eltekintve gondolom nehéz lehet megírni ezt történetet, mármint nehezebb mint a Skylereset.
    MArlon meg egy ahww iszonyatosan jó pasi! Ez a rész az ő szemszögéből jobban tetszett mitn az első. De nagyon várom az új részt.
    Remélem hamar hozod, mert már rég frissítettél itt :(
    Sabine xx (H.G.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Sabine!
      Nos én nagyon örülök, hogy végre lett egy kis időd!:)
      Iszonyatosan örülök, hogy ezt így látod, és remélem nem fogok csalódást okozni!
      Valóban nehezebb és még messze nincs tökéletesítve, de igyekszem a lehető legélethűbbre megírni a jövőben Freja kommunikatív megnyilvánulásait.
      Igen, Marlon nagy dögös pasi, hamarosan azonban kiderül majd, hogy ennél sokkal több is van benne!;)
      Örülök, hogy tetszett és köszönöm, hogy írtál nekem!:)
      Nagyon rég és sajnálom is! Úgy tervezem, hogy még ma vagy legkésőbb a héten befejezem az új részt az IBYL-ra, utána pedig visszatérek ide.:)

      Puszillak,
      Gabby

      Törlés
  4. Drága Tehetséges Kedves és Csodálatos Gabby!
    Hát ez a fejezet... wáó. De őszintén, tőled másra sem számítottam. Vegyünk engem példának. Szörnyen rosszul azonosulok egy férfi karakterrel történetírás közben, de te olyan csodálatosan képes vagy összehozni egy férfi szemszögből írt fejezetet, hogy csak ámulok és bámulok, de komolyan. Taníts mester!
    Eszméletlenül aranyos, hogy Marlon mennyire védi a családját. Te nem egy sablon sztorit találtál ki erre is, hanem egy érdekeset és izgalmasat. Imádtam, ahogy leírtad a többi fiúról mit gondol és mit ne mondjak néhány résznél fel is nevettem, vagy épp csak elmosolyodtam.
    Ez rövid vélemény lett, de nézd el, már tűkön ülve várom, hogy olvassam a következőt!
    Ja igen, ha a fentiekből nem jött le imádtam! <3
    Puszi
    Bells B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Édes Bells!
      Örülök, hogy tzdtál azonosulni Marlonnal is!^^ Számomra az ő szemszöge valamiért könnyebb, mint Frejáé, és én imádok férfi szemszögből olvasni, szóval ilyen szempontból pont egymás ellentétei vagyunk. :D Mester volnék? Sajnos az még azért nem, de köszönöm!:)
      Ígérem, hogy a három Rodriguez fiú fog még jócskán meglepetéseket tartogatni, főleg mikor olvashatjátok majd Noel és Carlos történetét is! Már alig várom, hogy írhassam őket! *.*
      Örülök, hogy tetszett és köszönöm, hogy írtál!♥

      Puszillak,
      Gabby

      Törlés
  5. Ez egyszerűen tökéletes!
    A srác, aki látszólag szívtelen, de van benne valami, amiért nem utálom.
    Nagyon tetszik a stílusod
    Xxx: Kim

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kim!
      Szeretem, ha van a szereplőimben egy kis csavar, főleg a férfi szereplőkben.
      Örülök, hogy tetszik és köszönöm, hogy írtál!

      Ölel,
      Gabby

      Törlés