2015. november 15.

4. Fejezet - Angel

Sziasztok, Drágáim!
 Az égiek kegyesek voltak hozzám és bár ismételten rengeteget kellett tanulnom, sikerült időt szakítanom a blogolásra is. Ennek eredményeként pedig elég gyorsan kész lett Marlon fejezete is. Remélem ti is annyira vártátok már, mint én! ^^
 Jelenleg huszonhárman követitek a Prisont, amiért hihetetlenül hálás vagyok! Szeretném megköszönni az előző fejezet alá érkezett három kommentet és Kíra facebookos üzenetét is! Imádlak titeket! ♥
 M. Mircsinek hála, megújult a Szereplők oldal is, ha nem tették volna az utóbbi időben, érdemes benézni, gyönyörű lett! (Vigyétek a kurzort a karaktertáblák fölé.)
 A véleményeitekre most is nagyon kíváncsi vagyok, írhattok nekem akár névtelenül is kommentet,  illetve facebookon is elérhettek bármikor!:)
 Szeretném megköszönni, hogy ennyien szurkoltatok a nyelvvizsgámhoz, az eredmény még ugyan nincs meg, csak a szóbeliről, én úgy érzem, meglesz! :3 A jövő hét folyamán is szorítsatok értem, ha esetleg eszetekbe jutok valamikor, most ugyanis még négy teljes vizsga vár rám németből a hónap végéig, közben pedig gőzerővel szervezzük a végzősök szalagavatóját és az aftert.
 Szeretnék még ebben az évben fejezetet hozni ide, ez azonban elég sok dologtól függ, és most újabb két-három fejezet erejéig visszatérek az I Battle Your Life-ra. Remélem ott is figyelni fogjátok a frissítéseket!:)


U.i.: Tudom, hogy sok helyen láttátok már, de tekintve, hogy pont a mai a nemzeti gyásznap a pénteki francia merényletek miatt, szeretném elmondani, hogy ez egy hatalmas tragédia és jobban oda kellene figyelnünk mind egymásra, mind a környezetünkre, a migrációs válságot pedig nem szabad elbagatelizálni, mert tényleg súlyos következményei lehetnek! Illetve megemlíteném a tegnapi libanoni merényletet is, ami ugyanolyan szörnyű, mint a franciaországi, csak valamiért sokkal kevesebb figyelmet kap. #prayforpeace

Ölel benneteket,
Gabby



Marlon Rodriguez

Stockholm egyik külvárosi részének van egy elhagyatottabb része. Régi raktárakkal van tele, némelyik autó szerelő műhely lett, lebontásra vár, vagy egy banda központja. Az ember azt hinné, csak Amerikában, főként Dél-Amerikában van ilyen. Valójában azonban mindenhol vannak bandák, ahol élnek latin vérűek. Nem lehet menekülni ettől a szartól, ha belehalunk se.
  A városok területekre vannak osztva a bandák között, sokan pedig annyira megszállottak, hogy fegyverrel védik a területeiket. Ezeknek a határoknak és az érdeksértéseknek az eredményeként szoktak kialakulni a bandaháborúk.
  Van egy szisztéma, ami szerint válogatnak, mindegy, hogy gazdag vagy-e vagy szegény: ha az ő területükön élsz, és a főnöknek valamiért érdek, hogy tag legyél, besoroznak, nincs választásod. Ha nem csatlakozol, a családodon állnak bosszút. Ha belépsz, belevisznek olyan ügyekbe, amik nem legálisak, és veszélyesek is, de legalább másokat biztonságban tudhatsz. Kilépni pedig szinte lehetetlen. Ahhoz, hogy megtedd, először biztonságba kell helyezned a családodat és mindenkit, akit szeretsz, aztán pedig túlélned az öreg tagok kínzásait.
  Az én esetemben apám cége az oka annak, hogy be kellett lépnem. Az ingatlanjai nagy része ugyanis egy banda területén fekszik, a drogkereskedelem és az állandó fosztogatás megszűntetésének pedig ez volt az egyetlen megoldása. Nem mondta ki soha senki, hogy ez a megoldás, magamtól is rájöttem, hogy hármunk közül egyikünknek csatlakoznia kell. Tudtam, hogy Noel nem bírná sokáig, mert túl tiszta erkölcsű és túl jó ehhez, Carlos pedig túl labilis általában, ráadásul velem ellentétben nekik már akkor voltak terveik a jövőjükre nézve, így önként jelentkeztem. Tizennégyévesen az egyik legfiatalabb voltam, nem igazán voltak elveim se, így jó alapanyagnak tartottak, de túl fiatal voltam. A bulizásban, az ivásban, az anyagozásban és a folyamatos nőzésben én is benne voltam, ahogy fegyvert használni és verekedni is megtanítottak, de sose kellett semmilyen akcióban részt vennem. Akkoriban sokat rajzoltam, a mai napig ez az egyetlen dolog, ami igazán kikapcsol, ezért kineveztek a banda tetoválóművészének. Onnantól kezdve mindenkit én varrtam ki, akár egy egész hátas tetoválásról volt szó, akár egy apró könnycseppről a szemük alá.
  Egy hatalmas vasajtót húzok el mielőtt belépnék az épületbe, ahol nagyjából két hete jártam először - mikor Carlos kórházba került. Kevés fontos dolog van az életemben, de a családommal senki se baszakodhat!
  A hely kívülről egy trágyadomb, és ez belül sincs másként. A berendezés régi, mindenhol szemét van, a falakról néha pereg a vakolat, a levegőben édeskés füst és alkohol szaga terjeng. Elég sokan vannak itt ma este, a fiúk rendre részegen nyúlnak el, a lányok olcsó kurvaként telepednek rájuk. Ha ezekre az emberekre azt mondanám, hogy lecsúszottak, dicséretnek vennék.
  Tudom, hogy nekem nem ez a sorsom. Nem lehet ez a sorsom! Kiutat viszont sosem fogok találni úgy, hogy a családomnak ne legyen baja és én is életben tudjak maradni, így már belenyugodtam. Otthon néha még élveztem is, sörözés a haverokkal és pár füvescigi elfeledtette, hogy képtelen vagyok bármit is  kezdeni az életemmel. Ha így haladok, még érettségim se lesz.
  Lekezelek pár ismerős arccal, bontok egy sört és lehuppanok egy babzsákra. A jobbomon Ernesto ül, aki a családja védelméért lépett be, miután az az ökör Horatio megfenyegette őket. A bal oldalamon Fernando. Róla senki nem tudja, mit keres itt, de elég keményen nyomja az anyagot és elvileg árulja is. Horatio pedig nem más, mint a mi mélyen tisztelt vezetőnk. Sajnos én nem tisztelem, de mások biztos.
  Bent elég meleg van a kinti időhöz képest, így a kabátomat magam mellé ejtem és csak remélem, hogy nem mászik bele egy egér vagy bármilyen más állat. Nando beszélni kezd, senki nem érti miről, Ernesto és én a kibontakozó új "kapcsolatokat" figyeljük. Ez a fajta szórakozás egyikünknek se fekszik, de a megjelenés kötelező, úgyhogy isszuk a szar, svéd piákat amíg le nem részegedünk, aztán lelépünk.
 
  Rezeg a telefonom, előhalászom a zsebemből, a kijelzőn Zara arca villan fel. Elhúzom a számat és kinyomom.
  - Tapadós ex? - kérdezi Ernesto.
  Bár csak az lenne! - Idegesító mostohatesó.
  - Nagyon keres - állapítja meg, mikor újra rezegni kezd a mobil.
  - Ja - mondom és kitépve Nando szájából nagyot slukkolok a jointból.
  Nincs kedvem ehhez a beszélgetéshez, ehhez az estéhez, ehhez az országhoz, ezekhez az emberekhez meg főleg nincs. Várom a lebegést, a gondtalanságot.
  - Rodrguez! - De kurva jó, már kezdtem elfelejteni a nevemet! - Horatio szeretne beszélni veled. - Ez meg aztán főleg minden vágyam volt ma estére!
 Összeszedem a cuccaimat és az irodájába vezető lépcső irányába indulok. Egy bőrkanapén fekszik, kivarrt karjait az aktuális ribancai simogatják. Gusztustalan.
  - Ülj le, Marlon - mutat a fotelra maga mellett. Ez a hely a szifilisz definíciója. - A skorpió tart minket össze, testvérek vagyunk - felül, a lányok vele együtt mozdulnak meg. Testvére ennek az embernek a halál! - A testvérek segítenek egymásnak, itt mindenki csinál valamit. Kivéve téged. - Éreztem, hogy eljutunk ide egyszer, az agyam azonban jelenleg nincs tárgyalóképes állapotban, ami elég nagy szívás.
  - Mit akarsz tőlem?
  - Mi volt a feladatod Rioban?
  Hazudj! Hazudj!
  - Tetováltam. - És drogokat árultam néha, de ezt nem kell tudnia.
  - Ki varrt téged?
  - Egy társam - vonok vállat. - A többieket én.
  - Látni akarom mi van rajtad.
  Néhány helyen ez szokásnak számít. Megnézik az újoncok tetkóit, hogy biztos ne legyen köztük egy ellenséges banda szimbóluma sem. Nem vagyok újonc, de Stockholmban annak számítok, így készségesen húzom át a fehér pólót a fejemen és hagyom, hogy megnézzék mi van rajtam. Nem tervezek semmit megmagyarázni, nincs rajtam a skorpión kívül más, a többinek a jelentéséhez meg nincs közük.
  Elidőznek a mellkasomon, a karjaimon, majd meglepve veszik tudomásul, hogy a hátam és az oldalaim üresek. Egyedül a két könyököm fölött van egy-egy betű, ami Horatio figyelmét sem kerülni el:
  - Nő?
  Bólintok.
  Addig jó nekem, amíg azt hiszi, a volt barátnőm monogrammja.
  - Rendben. Tiszta vagy. Egyelőre tetoválsz, de nagyobb feladatok várnak itt még rád - irritál a hangja, úgyhogy jelzem, hogy tudomásul vettem a szavait és visszamegyek a fiúkhoz.
  Minél előrébb halad az este, annál több sör és cigi kerül elő. Tíz óra van még csak, de nekem ez a három óra bőven elég volt itt. Kicsit megszédülök, mikor felállok, de miután a szemeim képesek fókuszálni, egyenes léptekkel sétálok az ajtóhoz. Megcsap a hideg levegő, mire felhúzom a kabátom cipzárját és minél gyorsabban próbálok eljutni Zaráékhoz a motorommal. Nem lenne szabad piásan és betépve vezetnem, de ha börtönbe kerülök, a szüleimnek talán végre feltűnik, hogy létezem.
  Szédülök, a szemeim nehezen fókuszálnak, a reflexeim lassúak és nagy valószínűséggel kacsázok is, de ez mind nem érdekel. Jóval a megengedett sebesség fölött hajtok végig az utcákon, amíg el nem érek a kétemeletes, fehér családiházhoz.
  Mire leszállok a motorról, kezdem azt hinni, hogy megfagyni küldtek ide.
  A lakásban a várt sötétség helyett égő villanyok fogadnak, de ettől függetlenül néma csend van. A nappaliba megyek, ahol szintő földbegyökerezik a lábam a meglepettségtől. Egy lányt pillantok meg nekem háttal, földig érő ruhában, hosszú, szőke hajjal. Ahogy ott áll, kezében a cipőivel, olyan, mint egy angyal. Milyen cucc volt ez, amitől ide flashelem az őrangyalomat?!
 Az angyal megfordul, mire szemben találom magam a tökéletes lánnyal, Freja Lundgrennel. Óvatosan rám mosolyog, tényleg olyan, mint egy angyal. Gyönyörű és megközelíthetetlen.
  - Mit keresel itt ilyenkor? - Rá meredek, igyekszem nem mutatni, mennyire bekészültem.
  - Semmi közöd hozzá - viharzik el mellettem Zara, aki egy nadrágot és egy felsőt nyom barátnője kezébe. Valamit mutogat neki, mire az bólint és felmegy a lépcsőn. - Minek van telefonod, ha nem veszed fel? - Alapjáraton is egy hárpia, most viszont még a szokottnál is dühösebb. Csodás!
  - Ne üvölts már. - Próbálok leülni az egyik fotelba, de ügyesen majdnem mellé ülök, majd gyönyörűen belezuhanok a puha bőrbe. Gratulálok, Marlon!
  - Te be vagy tépve? - Sikoltja.
  - Meglep?
  - Baszd meg.
  - Mit keres itt a nagyon gazdag, nagyon szőke barátnőd?
  - Nem kötöm az orrodra. Itt van, és ez a lényeg - higgad le kicsit. Gondterheltnek tűnik, de ebben nem vagyok teljesen biztos. - Viszont rád szükségem van. - Felvonom a szemöldökömet. Ilyet se mondott még nekem! - Anyaék nincsenek itthon, nem tudok szétszakadni és mindenkire vigyázni - kezdi, majd a lépcső felé fordul, amin Freja épp most ér le. Vagy nagyon gyors a lány vagy én vesztettem el az időérzékemet attól a szartól, amit Nando szívott. Megáll Zara mellett, aki valamit mutogat neki, mire a lány is ugyanígy tesz, majd mindketten felém fordulnak. - Nézd, nekem fáj a legjobban, hogy itt kell hagynom veled, de két órán át próbálj normális emberként viselkedni Frejával, amíg én megkeresem Amirát.
  A szavai meglepnek. Sosem hagyott kettesben vele, már az első este tisztáztuk, hogy a kebelbarátnője tabu. Azóta csak pár szót váltottam a szőkeséggel, és az osztálytársaink annekdotáit hallgattam róla, amikből nem tudtam mi igaz vagy mi nem. Most pedig Zara itthon akarja hagyni őt velem, és valamilyen oknál fogva kisbabaként kezeli, akire vigyázni kell. Fogalmam sincs miért, de mindenki így bánik ezzel a lánnyal - mintha egyedül nem tudna életben maradni. Nevetséges!
  - Mi van Mirával?
  - Valahol részegen szétokádja magát - húzza el a száját. - Elviszem gyomormosásra és hazahozom.
 - Gyomormosásra? - Bólint. - Viccelsz velem? Kimosatod egy tizenhatéves kiscsaj gyomrát?
  - Marlon, nem tudod, milyen problémával került ide egy éve, hidd el, tudom mit csinálok. Te pedig maradj itthon Frejával, varázsold elő a gondoskodó énedet és beszélgess vele - csap a levegőbe. Imádom idegesíteni!
  - Majd elfeledtetem vele valahogy az estét - villantok egy mosolyt Zarára.
  - Mit tettem, amiért veled bűntet a sors?! - néz az égre, puszit nyom barátnője arcára, ismét mutogat neki valamit, majd elmegy.
  Mi a tököm ez a mutogatás? Valami csajos bennfentes dolog? Áldom istent, amiért öcséim vannak és nem húgaim!
  Az angyal pár percig csendben áll egyhelyben, majd a kanapé egyik sarkába kucorodik és betakarózik Alsvikék egy gyapjú takarójával. Tőlem a lehető legtávolabb van, a testbeszéde idegesnek tűnik. Nem tudom levenni róla a szemeimet, ami lehet, csak a fű miatt van, de egyszerűen megbabonáz. Az arcát eltakarják leomló szőke tincsei, addig szuggerálom, amíg rám nem emeli zöld szemeit. Zara azt mondta, meg kell vígasztalni, most esik le, hogy miért mondta. Freja szemei vörösek, mintha órák óta sírt volna. Összevont szemöldökkel meredek rá.
  - Mi az? - kérdezi halkan és az arcát kezdi tapogatni. Még mindig meglep, hogy furán ejti a szavakat, és a rekedtes hangja sem mindennapi.
 Azon gondolkozom, mit is mondhatnék neki. Nem vagyunk olyan viszonyban, hogy megkérdezzem, mi baja, talán el se mondaná. Valami könnyebb témával kell kezdenem.
  - Mi ez a mutogatósdi Zarával? - Megdörzsölöm a szemeimet, de ettől ugyanolyan kábult maradok. Remek!
  - Még senki sem mondta? - a hanglejtése végig egyenes, mintha kijelentene valamit, szemei azonban meglepettségről árulkodnak. Kényszerítem magam a pislogásra - a betépés legrosszabb része, hogy másnapra teljesen kiszárad az ember szeme és durván véreres lesz.
  - Nem nagyon. - Próbálok nem elkalandozni beszélgetés közben és a témánál maradni.
  Az angyal újra lesüti a szemeit, a takarót piszkálja. Elképzelem, ahogy azok a kezek hozzámérnek, de azon nyomban emlékeztetem is magam arra, hogy az olyan érinthetetlen lányok, mint ő, nem nekem valók.
  - Én nem hallok - mondja ki. Eddig se nagyon pislogtam, a szemeim is ki voltak tágulva, most azonban még jobban kimeresztem őket, ahogy a lányra nézek.
  - Mi van? - Pontosan azért kéne leállnom ezekkel a szarokkal, hogy értelmesebb dolgokat is ki tudjak préselni magamból.
  - Siket vagyok, egyetlen szót sem hallok. Szájról olvasok általában.
  - Szóval, ha azt mondom, hogy jó a segged, azt se hallod?
  - Nem hallom, de le tudom olvasni a szádról. És tapló vagy - fintorog. Épp csak annyira húzza fel az orrát, hogy még jobban kiemelje az angyali vonásait. Elgondolkozom, hogy ez a lány egyáltalán volt-e már valaha férfival, aztán arra jutok, hogy biztosan volt, hiszen caakrá kell nézni - minden pali álma egy ilyen nő.
  Elképzelem, ahogy angyalszárnyak nőnek ki a hátából, szinte látom magam előtt, ahogy repül. A haja lobog a szélben, zöld szemei hivogatnak, hogy menjek vele, én pedig egy percig sem habozok, hagyom az angyalnak, hogy magával húzzon - már én is repülök.
  Picsába!
 Már lebegést képzelek, ami azt jelenti, teljesen beütött az anyag és ideje lefeküdnöm, mielőtt valami hatalmas hülyeséget csinálok.
  Előveszem a telefonomat, fel akarom hívni az öcséimet, hallani akarom, hogy jól vannak, de akkora lendülettel húzom elő a zsebemből, hogy a matt fekete készülék kirepül a kezemből és Freja térdén koppan, ami halálra rémíti a lányt.
  - Hoppá!
  Utánanyúlok, de megszédülök, úgyhogy inkább visszaülök.
  - Marlon. - Az ő szájából kedvesen hangzik a nevem, nem olyan átokszerűen, mint a szüleiméből. A zöld szemek, amik rám néznek aggodalommal és gyanakvással teliek. Értem nem szoktak aggódni, de ez a lány elég jó ahhoz, hogy egy ismeretlen sorsa is érdekelje. - Te be vagy tépve? - Összevonja szőke szemöldökeit. Nevetni kezdek.
  - Lehet - még mindig nevetek. - Semmi közöd hozzá.
  - Le kéne feküdnöd.
  - Kéne. De a lépcső a sátán - ahogy ránézek komolyan úgy látom, mintha lángolna. Az utam a pokolba. Freja is arra néz, az arcán megvilágosodás suhan át, sóhajt egyet.
  - Segítek felmenni.
  Feláll a kanapéról, a telefonomat a nadrág zsebébe csúsztatja és felém nyújtja a kezét. Megrázom a fejemet, újra nevetni kezdek. Nem érti a reakciómat, csípőre teszi a kezeit.
 - Inkább hozok neked enni előbb, hogy felszívja az alkoholt meg amit még magadba nyomtál - a konyha felé indul. Gondoskodni akar rólam... Rólam nem szoktak gondoskodni, én szoktam másokról.
  - Freja - utána nyúlok, de túl erősen ránton meg a kezét, ha nem lennének ilyen jó reflexei, az ölembe esett volna. Ijedten kapja rám a tekintetét, az arca halvány pirosas árnyalatot vesz fel. - Kell... kell a telefonom - már beszélni sem tudok, egyre jobb!
  - Nem tudnád most használni. - El akarja húzni a kezét és elmenni, de nem hagyom. Még jobban szorítom.
  - Dehogynem! - Tiltakozok.
  - Mire kell most neked?
  - Túl kíváncsi vagy. - Vagy úgy tesz, mintha nem értette volna a válaszomat, vagy tényleg nem értette. - Az öcséim - suttogom beletörődve. Elengedem a kezét és a hajamba túrok. - Fel kell hívnom az öcséimet.
  Nem érdekli a válaszom, szinte futva megy a konyhába. Hallom, hogy csörömpöl valamivel, de nem hat meg. Gyakorlatilag már azt is elfelejtettem, hogy mit akartam csinálni két perce. Becsukom a szemeimet, hátrahajtom a fejemet és hagyom magamat lebegni. Ez a része a legjobb. Itt senki nem érdekel, semmivel nem foglalkozom, csak repülök. Erre az érzésre vágytam!
  Apró kezek érintenek, kinyitom a szemeimet. Az angyal áll fölöttem, most szárnyai is vannak. Megdörzsölöm a szemeimet.
  - Jó étvágyat! - Adja a kezembe a tálat, amin két szendvics van.
  Nem különösebben vagyok éhes, de elkezdek enni, mert nem vagyok olyan állapotban, hogy vitázzak. A lebegőfázisban mindig egyedül voltam, ez az első eset, hogy van velem valaki. Ilyenkorra már végezni szoktam az esti barátnőmmel és ájultan alszom reggelig, utána meg vagy emlékszem rá, hogy mi történt, vagy nem.
  - Mesélsz nekem a testvéreidről? - Beszéltet. Ha beszélek, használom az agyamat és nem lesz olyan durva emlékezetkiesésem holnap. Ez a lány megtanulta valahonnan, hogy mit kell csinálni egy részeg, betépett emberrel! - Marlon? - Felnézek, de már nem tudom felidézni, mit kérdezett. - Az öcséid. Mesélsz rólul? - Türelmes velem, nem gúnyolódik vagy baszogat, mint Zara.
  - Két öcsém van: Noel és Carlos. - Evés közben beszélek, sejtem mennyire lehet érteni, amit mondok... - Noel nagyon határozott és érett, pedig csak tizenhat éves. Én az ő korában csak buliztam a haverjaimmal és hetente váltogattam a barátnőimet. - Freja mosolyogva hallgatja amit mondok. Nem szól közbe, olyan, mintha tényleg érdekelné. Ez újdonság! - Carlos tizennégy éves, de több meztelen nőt látott már, mint az unokaöcsém! - Halk kuncogás a válasz, ami úgy csilingel a fülemben, mint egy szélcsengő, mikor megfújja a szél. - Amúgy meg jobb focista, mint a legtöbb profi. Ha nem lenne eltörve a lába, most is a pályán lenne...
 A szóáradatom végtelen. Miközben eszem, végig beszélek. Mesélek Carlos fociösztöndíjáról, Noel fotóiról, mindenről, ami eszembejut velük kapcsolatban. Freja pedig csak ül, figyelmesen hallgat és mosolyog.
  Elveszi tőlem az üres tálat, a konyhába viszi. Valamivel kevésbé szédülök, így mire visszaér, sikerül talpra küzdenem magam, a járásom viszont még mindig elég ingatag. Freja előttem áll, kicsit tétovázik mielőtt egyik karját a derekam köre fonja, a másikkal pedig a saját vállára húzza a bal karomat. Így próbál eljuttatni a lépcsőhöz, ami kisebb-nagyobb kacsázásokkal sikerül is. A lépcsőfokokon konkrétan felráncigál, majd a szobámba, egészen az ágyamig kísér. Elcsodálkozom, hogy lehet ennyi erő egy ilyen pici lányban?!
  Nagy nehezen lerúgom a bakancsaimat, találomra dobálom ki a zsebeimből a cuccokat. Freja rám teríti a paplant, kifelé indul, de az ajtóban megtorpan.
  - Írok a telefonodról a testvéreidnek, hogy szereted őket és vigyázzanak magukra.
  Tiltakozni akarok, hiszen én nem fogalmaznék így sosem, de nem megy. A szemeim veszélyesen gyorsan csukódnak le, szinte észre sem veszem, hogy mire a szőke lány becsukja az ajtót, már alszom is.
  Fogalmam sincs, hogyan viselkedjek holnap, ezekben a pillanatokban csak azt tudom, hogy ez a lány alig ismer, mégis többet gondoskodott rólam ezzel a pár dologgal ma este, mint a legtöbb családtagom vagy barágom egész életében. Freja Lungren olyan, mint egy őrangyal. Ma este pedig az én őrangyalom volt.


  Iszonyatos fejfájással fordulok a hátamra. A homlokomat dörzsölgetem, legszívesebben felrúgnám magam, amiért már megint ekkora idióta voltam! Ezerszer megfogadtam már, hogy nem tépek be és iszom le magam, és főleg nem vezetek így, de valahogy mindig megszegem. Valószínűleg azért, mert úgysem számít, hogy mi történik velem.
  Fél óra szenvedés után feladom, hogy visszaaludjak, kikelek az ágyból és kihúzom a függönyt, de abban a pillanatban meg is bánom. A napsütés megöl, kiégeti a retinámat. Káromkodva vonszolom el magam a fürdőszobáig, ahol a ruháimat ledobálva hagyom, hogy a zuhany lemossa róla a fű és az alkohol szagát. Háromszor mosok fogat, a másnap ízét azonban sehogy sem tudom eltüntetni. Törölközővel a derekam körül próbálok visszajutni a szobámba, a folyosón azonban Amirába ütközök, aki talán még nálam is szarabbul fest. A haja csapzott, az arca sápadtabb, mint egy kísérteté, a szemei pedig az enyémhez hasonlóan véreresek. Nem kérdezem meg, jól van-e vagy mi történt vele, egy gyomormosás után nincs szükség kérdésekre.
  Magamra húzok egy melegítőt és egy pólóval a kezemben igyekszem eljutni a konyháig. A füvezés további negatívuma, hogy kurva éhes tőle az ember.
  Ujjaimmal a halántékomon körözgetek, a konyhába érve szinte ledermedek az elém táruló látványtól. Zara visítva, ugrálva énekel valami borzalmas svéd pop dalt a népszerűségről, amitől még jobban fájni kezd a fejem. Mi a fasz baj van az emberiséggel?! A testét egyedül Milan pólója takarja, még le is kötne a látvány alapesetben, most azonban a másik szőke felé pillantok. Valószínűleg nem hallja barátnője nyávogását, mégis a fejét hátrahajtva nevet rajta, ugyanazzal a csilingelő nevetéssel, amit tegnap éjjel hallottam tőle. Csípőmet a pultnak döntöm, összefonom a karjaimat a mellkasomon és nem bírom levenni a szemeimet Frejától. A lábait alig takarja a nadrágja, a fenekén pedig úgy feszül, hogy szinte képtelenségnek tűnik, hogy az ő mérete legyen. Egy bő felsőt visel, ami szabadon hagyja az egyik vállát, szőke tincseit kontyba fogta, hogy ne lógjanak az arcába. A tűzhely előtt áll, valamit nagyon süt, de a testével eltakarja előlem. Nyelek egyet, mikor áthelyezi a súlyát egyik lábáról a másikra. Sok nőt láttam már hiányos öltözetben, de valahogy egyikük sem volt ilyen tiszta és ennyire az ellentétem, Freja Lundgren azonban pont ezzel ragadja meg a figyelmemet.
  Addig bámulom őt, amíg meg nem fordul és smaragd szemeivel egyenesen az enyémekbe nem néz. Apró mosoly fut át az arcán, lejjebb vezeti rajtam a tekintetét, meztelen felsőtestem láttán látványan elpirulva fordul vissza a tűzhelyhez.
  Most Zara fordul felém, arcán mély felháborodással. Kiabálni kezd, hogy mekkora seggfej vagyok, amiért szó nélkül végignéztem a műsorozását. A vállamat csapkodja, nevetve fogom le a kezeit.
  - Nyugi, pont nem a kis magánszámod érdekelt - mondom sejtelmes mosollyal.
 - Eszedbe se jusson! - Leesik neki, hogy a barátnője kötötte le a figyelmemet, egyből védelmező üzzemmódba vált. Vicces, hogy azt hiszi, meg kell védenie tőlem Freját, mikor én tudom a legjobban, hogy sosem lesz köztünk semmi.
 - Már eszembe jutott - ellököm magam a pulttól és megállok közvetlenül előtte. - A helyedben megnézném mi van Mirával - mutatok az emelet irányába.
  Zara nagyot sóhajt, mond rám pár szót, ami nem túl nőies, majd a lépcső felé indul.
  Tudom, hogy Freja Lundgren nem az én súlycsoportom és valószínűleg nem nyújtok túl szép látványt véreres szemekkel, de nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy szórakozzak vele kicsit.
  Pár centivel mögötte állok meg, tudom, hogy nem hallja, hogy ott vagyok, de kíváncsi vagyok a reakciójára, mikor észrevesz. Már akkor tudom, hogy rossz döntés volt, mikor megérzem az őt körüllengő vanilliaillatot. Bódítóan hat rám - ennek nem egészen így kellene történnie! Ledobom a tűzhely mellé a kezemben lévő pólót, mire az előttem álló lány ijedten hátraugrik és egyenesen nekem ütközik. Egyik karomat akaratlanul fonom a dereka köré, hogy megtartsam. Ellép tőlem és azzal a lendülettel meg is fordul, döbbent arca láttán muszáj nevetnem, még a fejembe hasító fájdalom sem érdekel.
 - Halálra ijesztettél! - Kezét a mellkasára szorítva néz rám. Abbahagyom a nevetést, a pultra ülve figyelem tovább a lány mozdulatait, mielőtt valami fatális faszságot tennék.
  - El fog égni - mutatok a serpenyőben sülő goffrira hasonlító dologra.
  - Basszus - sikkantja és ügyetlenül próbálja megfordítani.
  Leugrok a pultról, kiveszem a kezéből a fakanalat és megfordítom helyette.
  - Tudsz főzni? - kérdezi meglepetten.
  - A jelek szerint jobban, mint te.
  Belátja, hogy igazam van, felül a tűzhely mellé a pultra - ugyanoda, ahol én ültem az előbb. Lábait lógatja, a combjaira dobja a pólómat és piszkálni kezdi. - Nagyon szeretném megtanulni egyszer, de nálunk mindent Martha, a bejárónőnk csinál. - Valahogy nem lep meg, hogy személyzetük van. - Nem vagy éhes? - kérdezi és felém nyújtja a már elkészült akármikkel teli tálat. Felvont szemöldökkel méregetem őket, majd felnézek az arcára. - Esküszöm, nem lesz tőle bajod. Én már hármat ettem és nem haltam bele.
  Elveszek egyet és sütés közben beleharapok. Tényleg jó íze van attól eltekintve, hogy kicsit nyers. Ennek a csajnak komolyan halvány fogalma sincs a főzésről!
  - Várj! - Mikor újra ráemelem a tekintetemet, észreveszem, hogy engem figyel. Halványan elmosolyodok ezen a felfedezésen. Istennek és a küzdősportoknak hála, egoizmus nélkül állíthatom, hogy a testem elgyengíti a nőket. Látom, ahogy zavarba jön, amin ismét mosolyognom kell. Elszoktam a szemérmes lányoktól. - Hármat mondtál? Mi lesz a diétával? - cukkolom.
  - Ohh, én nem diétázom - legyint fehér fogait kivillantva.
  - Minden lány diétázik - tudálékosan nézek rá,  hogy igazam van.
 - Akinek minden nap edzése van a felkészülési időszak miatt, az nem - mosolyodik el halványan. A szemei izgatottan felcsillannak, ahogy erről beszél, nekem pedig kell egy kis idő, mire összerakom magamban a képet.
  - Sportoló vagy - inkább kijelentem, mint kérdezem.
 Ledöbbenek azon, hogy Freja Lundgren mennyire a tökéletes nő definíciója: éltanuló, élsportoló, gazdag és gyönyörű. Álmodhatna ennél többről bárki? Egyre jobban kezdem felfogni, hogy mennyire ellentétesek vagyunk, mennyire távol állunk egymástól, pedig még nem is ismerem őt.
  - Pont mint Carlos - bólint.
  Igen, pont mint az öcsém. Akiről tegnap este fél órán át pofáztam, és aki miattam fekszik kórházban jelenleg. Bevillan, ahogy Freja otthagy a szobában és azt mondja, írni fog az öcséimnek.
  Lekapcsolom a gázt, mikor a szőkeségre pillantok, látom, hogy szemöldökráncolva nézegeti a mellkasomra tetolvált robotszivet. Ez az egyik kedvencem. Én terveztem, majd hat teljes órán át varrták fel rám három részletben, hogy minél tökéletesebb legyen. Egy hatalmas vágást ábrázol, mintha fel lenne nyitva a mellkasom. Az egyik fele egy emberi szív erekkel és szövetekkel, a másik egy robotszív vezetékekkel. Senkinek nem beszéltem még a jelentéséről, Freja tekintetétől azonban sebezhetőnek érzem magam, amit nem bírok elviselni. Kikapom a kezéből a pólómat, mire kettőt pislog már rajtam is van a ruhadarab.
  A hajamba túrva hátrálok a konyha másik végébe. Az angyali arcon értetlenség ül, nem érti, miért menekültem el és zárkóztam el még jobban, mint eddig. Veszedelmes ez a lány.
  - Mi a baj? - oldalra dönti a fejét.
  - Semmi - vágom rá kicsit talán túl gyorsan.
  - Ha a tegnap este jutott eszedbe, nem mondok senkinek semmit - mondja, mintha csak ez lenne a bajom. Nem érdekel, ki tudja meg, úgyis elkönyvelt már mindenki egy drogos lúzernek. Úgy teszek, mintha tényleg ez aggasztott volna és bólintok egyet.
  Bevillannak a tegnap esti képek arról, ahogy figyelmesen hallgatja, amit mondok, ahogy gondoskodni akar rólam...
  Ismét a hajamba túrok, mert ez talán még jobban feszélyez, mint az, hogy úgy nézett a tetkóimra, mintha a lelkembe látna.
  Zara rohan be a konyhába telefonnal a kezében. Kiabál és mutogat egyszerre.
  - Freja! Bent vagy! Most hívott Martha, hogy megküdték a válaszlevelet és benne vagy a válogatott keretben!
  Ahogy a szája elé kapja a kezét és könnybe lábadt szemekkel omlik a barátnője nyakába, csak még jobban megerősít abban, hogy Freja egy angyal. Egy angyal, akit csak elrontanék, így inkább csendben visszamegyek a szobámba és egészen addig nem jövök ki, amíg el nem megy.

8 megjegyzés:

  1. Drága Gabby!

    Sajnálom, hogy eddig nem tudtam írni, noha a fejezetet már a felkerülésekor elolvastam - és azt is, hogy az e-mail már hosszú ideje válaszolatlanul van -, de egyszerűen összefolynak a napok, nem tudom hol áll a fejem és szinte mindent elfelejtek, ami egyébként kikapcsolna. Éljen a másodéves szopóroller! Na de majd 21-e után~
    Freja után meglepő Marlon gondolataiba belecsöppenni, egyrészt a nyilvánvalóan teljesen ellentétes személyiségük miatt, másrészt mert Marlon sosem azt teszi, amit gondolok, hogy csinálni fog. De ezért imádom már két fejezet után. :D
    A rész eleje nagyon profin, teljesen életszerűen és hitelesen lett felépítve, filmszerűen tudtam magam elé képzelni a banda főhadiszállását. Az pedig külön tetszett, hogy elhintetted azt a pici információ morzsát Marlon és a rajzolás kapcsolatáról. És ha jól érzékeltem, a későbbi súlyosabb bonyodalmakat is elkezdted megalapozni.
    Egészen biztos vagyok benne, hogy nem fog meglepni, ha azt mondom, mennyire imádtam a Freja-Marlon jelenetet, főleg az angyal hasonlatot. Elképesztően gyönyörű volt a maga egyszerűségével az egész! Még mindig alig találok szavakat (az előbb olvastam újra a részt és még a hatása alatt vagyok). Nagyon tetszett, ahogy Marlon megnyílt a lány előtt, teljesen más lett tőle. Imádom, milyen szeretettel beszél a családjáról! *.*
    A reggeli jelenetben kicsit már kötetlenül beszélgettek, és mintha Marlont nem is érdekelte volna Freja siketsége, teljesen természetesen kezelte. A robotszíves tetkó leírása is nagyon tetszett. ^^
    Összességében csak magamat tudom ismételgetni: imádtam a fejezetet és nagyon-nagyon kiváncsi vagyok a folytatásra! *.*
    Azt még hadd jegyezzem meg, hogy a facebookon beharangozott Legend-Knight történettel elképesztően sikerült felcsigáznod, és ha a történet publikálás közelébe kerül, szívesen készítek hozzá trailert, ha szeretnéd.

    Remélem, sikerült átvészelned a német vizsgákat és a szalagavatót, és jól sikerültek! :) ❤️

    Puszillak,
    Riri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Riri!
      Ne kérj bocsánatot, hiszen nincs miért! Teljesen normális és abszolút jogos, hogy a tanulásra és az egyetemre összpontosítasz! Remélem jól fognak sikerülni a vizsgáid, én nagyon szurkolok! ♥
      Örülök, hogy ilyennek látod Marlont, és, hogy már most megkedvelted, mert pont ilyennek szeretném láttatni őt: kiszámíthatatlan, néha őrült és bunkó, de szerethető karakternek.
      Igyekszem jó leírásokat írni, bár még van hova fejlődnöm.:) Nagyon jó ezt hallani tőled!:) És igen, itt már megjelenik néhány fontos dolog, egy-egy félmondat vagy utalás, de nem szeretném mindet elárulni. :D
      Megmondom őszintén, az a rész nekem is nagy kedvencem, a hasonlat pedig annyira adta magát, hogy lehetetlen volt kihagyni. :D A Rodriguez család és Marlon szeretete a testvérei iránt nagyon sokszor elő fog kerülni, hiszen egyrészt ők tartják vissza a legtöbb rossztól, másrészt pedig egy trilógiát építek rájuk és mind a három fiút imádom.:D
      Marlon nagyon figyelmes is tud lenni, ha akar, és az elfogadóság az egyik legpozitívabb tulajdonsága.;) A tetkót pedig megmondom őszintén, nem én találtam ki. Egy barátom varratott magára egy elképesztő robotszívet, ennek a kinézetét és a történetét (ami a későbbiekben fog kiderülni) használtam fel Marlon tetoválásának megalkotásához. ^^
      Örülök, hogy tetszett, nagyon jó ezt hallani, és nagyon köszönöm, hogy írtál nekem! :*
      Bár jelenleg az IBYL-on frissítgetek, igyekszem ide is hozni valamit Karácsonyra!;) *.*
      Jaj, ez nagyon kedves tőled, és persze, hogy szeretném, köszönöm, hogy felajánlottad!♥ Még dolgoznom kell rajta kicsit, de ha nem bánod, utána megkérnélek a trailer elkészítésére.:) És te vagy az első, akinek most elárulom: a történet az Exit címet fogja viselni. ^^

      Nagyon aranyos vagy, az öt német vizsgám egyike kettes lett, de a többi mind négyes-ötös, aminek nagyon örültem, a szalagavató pedig érzelmileg megrázó volt ugyan, de legalább túl vagyok rajta.:)

      Milliószor puszillak,
      Gabby

      Törlés
  2. Drága Csodálatos Kedves és Tehetséges Gabby!
    Csak ne mond, hogy ez volt az utolsó fent lévő rész. Nem akarom! Basszus én is beszívtam mint Marlon. Az írásod akár a kábítószer, akarok belőle még és még! Egyszerűen annyira a rész hatása alatt vagyok, hogy nem is tudom, mit írhatnék.
    Marlon annyira aranyos még is enyhén önbizalom hiányos. Tökéletes párt alkotnának Frejával. Ők lennének együtt Jing és Jang. Én nagyon drukkolok nekik, szóval nem beleavatkozni nagyon a dolgokba! :D
    Sajnálom, de nem működőképes, szóval ennél többet nem tudok összehozni. Csak azt akartam, hogy tudd elolvastam és tetszett! <3
    Ja és azt sem árt tudnod, hogy nagyon várom a következő részt! :)
    Puszi
    Bells B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bells!
      De, egyelőre sajnos ez, de hamarosan visszatérek! *.*
      Örülök, hogy ennyire tetszik, és azonosulni is tudsz Marlonnal. Az írásom szerintem annyira nem jó, rengeteget kell még rajta csiszolni, de úgy érzem, fejlődőképes vagyok.:)
      Marlon egy jelenlég, az ő karakterét nagyon szeretem, szinte ő maga írja a sorokat, nem is én :D Én beleavatkozni bármibe? Ugyan, sose teszek ilyet, pff :D
      Nagyon köszönöm, hogy írtál nekem, és örülök, hogy minden ennyire tetszett!^^
      Igyekszem a következővel, már el is kezdtem írni! *.*

      Puszillak,
      Gabby

      Törlés
  3. Kedves Gabby!
    Csodálatos ez a történet!
    És ez az új dizájn eszméletlen jó!
    Imádom Marlon szemszögéből a fejezeteket.
    Mikor lesz az új rész? Úgy olvasnám már tovább! ^^
    Ölel, Sabine

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Sabine!
      Örülök, hogy tetszik! A design szerintem is nagyon szép, Lexie fantasztikus munkát végez.:)
      Nagyon jó azt olvasni, hogy ennyire tetszenek Marlon szemszögei, mert én nagyon szeretem őket és viszonylag könnyrn is írom, de semmiképp sem szeretném "elnőiesíteni" a karaktert.
      Az új fejezeten már dolgozom, a fele kész van, jövő hétvégén szeretném befejezni és közzé is tenni, de előbb még vár rám egy angol vizsga, szóval az időpont sajnos csúszhat.:/
      Köszönöm, hogy írtál nekem!

      Ölel,
      Gabby

      Törlés
  4. Úgy tökéletes ahogy van. Imádom mindkét szereplőt, a történetet, a stílusodat, konkrétan minden egyes betűt.
    Gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kim!
      Azért van még mit javítani rajta, de örülök nagyon, hogy tetszik!

      Ölel,
      Gabby

      Törlés