2016. február 14.

6. Fejezet - Comet

Sziasztok Drágáim!
Ígéretemhez híven meg is érkeztem az új fejezettel, ami ezúttal Marlon szemszögéből készült. Utálom a Valentin napot, de titeket nagyon szeretlek, ezért gondoltam jó meglepetés lehetne, ha ma Marlon lenne az én valentin napi ajándékom nektek.:)
Nagyon hálás vagyok a díjakért, amiket kaptam, köszönöm az előző fejezethez érkezett kommenteket, illetve üdvözlöm az új feliratkozókat is! Ez mind rengeteget jelent számomra!♥
Egy időre most megint eltűnök, hogy befejezzem az I Battle Your Life-ot. Remélem, mihamarabb visszatérhetek majd hozzátok, és akkor is itt lesztek majd velem! Azért döntöttem úgy, hogy az IBYL befejezéséig csak ott fogok publikálni, mert összesen öt fejezet és egy epilógus van hátra, és nem szeretném már ezt szétbontani két részletre. Ennek a befejeztével azonban több időm lesz a Prisonre, ami szerintem jó hír, mert szeretnék nagyon ezzel is haladni!

A mostani fejezethez jó olvasást kívánok!
Ne feledjétek, most is mindenkinek a véleményére kíváncsi vagyok!
Gabby


Marlon Rodriguez

Halálosan fáradtan ülök fizikán, hajnal kettőig tetováltam tegnap. A fény töréséről tanulunk, ami egy kicsit sem tud lekötni, svédül meg amúgy se sokat értek belőle. A padon fekszik a könyvem, de még csak ki se nyitom. Felesleges. Ceruzával a kezemben skiccelgetek egy vázlatfüzetbe, ami szinte mindig nálam van. Tetoválások rajzainak elkészítésére használom, vagy ha úgy adódik, tervrajzokat gyártok, de egyik sem túl nagy szám. Apám tervezői sokkal jobbakat rajzolnak.
 Hálát adok, mikor meghallom a csengőt, elsőként rohanok ki a teremből. Az emberek körülöttem nevetnek, beszélgetnek, míg én egyedül próbálom átverekedni magam köztük. Néhányan - főleg lányok - köszönnek vagy rám mosolyognak. Mindenki irritálóan boldog itt!
 A szekrényemhez érve bedobom a könyveimet, a füzetet viszont magamnál tartom. Portugál órám lesz, amihez isten összes türelme sem elég. Alapvetően nem érdekelne, tökéletesen ki tudom zárni az osztálytársaimat, de amikor annyira ostobák, hogy nem tudnak elismételni egy mondatot, amit előttük nyolcan mondtak már el, az felbasz. Nagyon!
  Úgy sétálok be, mintha az akasztásomra készülnék, látványosan gyűlölöm az egészet. Az asztalra könyökölve nyomkodom a telefonomat. Megígérem Nandonak, hogy délután befejezem a tetkóját, ha addig képes józan és tiszta maradni, amire elég kevés esélyt látok. Nem tetoválok sem részeg, sem beállt embereket, mert a bőrük nem veszi fel rendesen a tintát és olyan lesz az egész, mint egy elbaszott börtöntetkó. A kisebbik öcsém, Carlos állapotáról érdeklődök. Tegnap engedték ki a kórházból, még két hétig lesz gipszben a lába, utána kezdheti a rehabilitációt, edzeni leghamarabb májusban mehet vissza. Noel szerint egész jól viseli, és a sérülése miatt csak még több lány rajongja körül. Az öcsém szerint a kórházban is vagy hat különböző lány volt bent nála. És nem ám vele egyidősek! Nem, a kis szaros nála jó pár évvel idősebb, nőket fűz, néha olyanokat is, akik velem egykorúak. Carlos nem csak próbálkozik náluk, hanem el is éri, amit akar gyakorlatilag minden esetben. Tizennégy évesen vesztetem el a szüzességemet, ő meg már vagy egy tucat lányt hanyatt döntött.
  Cipősarkak kopogását hallom, felnézek a telefonom kijelzőjéről. Zara sétál be Milannal az oldalán és nagyon nevetnek valamin, ami feltehetőleg az utánuk belépő Freja mondhatott, mert még mindig mozog a szája, de vele ellentétben én nem tudok szájról olvasni., így fogalmam sincs, miről beszél. Figyelem, ahogy egyre közelebb sétál, lerakja a táskáját a padra és rám vezeti zöld szemeit. Szájfényes ajkai mögül kivillantja tökéletes fogsorát, egy hajtincset a füle mögé igazít, majd leül az előttem lévő padba és nagyon durván mutogat valamit Zarának.
  - Tesó, Frejának jövő héten lesz a szülinapja, úgyhogy Zara bulit akar tartani hétvégén nálatok. Marc és Lucy már beleegyeztek, elutaznak valami jótékonysági izé miatt. Otthon leszel, ugye? - Váratlanul érnek Milan szavai. Pénteken a bandával kéne lennem, de talán olyan tíz fele el tudok jönni. Szívesen megnézném, milyen, amikor Freja Lundgren, aki maga a tökély, elveszti az irányítást az alkohol miatt. És nem mellesleg biztos vagyok benne, hogy ki fog öltözni és így többet láthatok majd a testéből. Vagy akármelyik másik osztálytársunkéból. Ha Zarán múlik, egy egész század csajt hív meg, ez pedig csak jó lehet nekem.
  - És ezt itt kérdezed meg? - mutatok körbe. - Mikor itt ül előttem, akiről beszélünk? - halkítom le akaratlanul is a hangomat, bár tudom, hogy felesleges.
 - Úgyse hallja - von vállat Milan. Mindketten tudjuk, hogy inkább a barátnője miatt veszi lejjebb a hangját.
  Nem tetszik, hogy így beszél a szőkeség hiányosságáról. - Akkor se kell faszkalapnak lenni - mondom végül.

  Unokaöcsém meglepetten néz rám, látom, hogy elkezd kombinálni, de leszarom igazából. Zara haját kezdi piszkálni, aki erre hátrafordul és cicaharcba kezdenek. Az orrnyergemet fogva kezdem rázni a fejemet. Komolyan nem hiszem el őket!
  - Mi újság? - hallom meg a rekedtes hangot, amit ezer közül is felismernék. A telefont az asztalról a hátsó zsebembe süllyesztem. Tudom, hogy nem nézné meg úgysem a kijelzőn megjelenő üzeneteket, de egyszerűen nem szeretem, ha elöl van.
  - Utálok itt lenni - jelentem ki tényként. Látom rajta, hogy ő se szívesen van itt, keresztbe tett lábai egyikét állandóan mozgatja az idegesség jeleként. - Ideges vagy? - kérdezek rá mielőtt átgondolhatnám. Freja jó nő és még jobb társaság, miért ne lehetnék normális vele?
  - Ennyire látszik? - még mindig rémes az intonációja, de tudom, hogy nem tehet róla, így nem baszogatom vele. Félrehúzom kicsit a számat és bólintok válaszul. - Bemutatózunk ma edzés helyett, előtte pedig lesz egy fogadás, ahol ott lesz Carl herceg és Sofia hercegné is - izgatottan magyaráz, kezei akaratlan mutogatásba kezdenek. Miközben beszél zöld szemei csillognak, arca kipirul, amiről akaratlanul is az jut eszembe, hogy vajon így festene-e az után is, ha megcsókolnám. A válaszon gondolkozom, miközben ő éppen a svéd királyi családról magyaráz nekem valamit, amire kurvára nem tudok figyelni. Egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy milyen jól néz ki, pedig most nem vagyok beállva. - De nem untatlak ezzel tovább - mosolyog, mikor feltűnik neki, hogy nem figyelek.
  - Bocs, elbambultam - rázom meg a fejem. - Hol tartottál?
  - Nem fontos - úgy néz rám, mintha megszokott dolog lenne, hogy nem figyelnek rá. - Mi van az öcséiddel? - mosolyog ismét. Nem értem ezt a lányt. Más már rég megsértődött volna vagy elkezdett volna cirkuszolni, ő ehelyett csak mosolyog rám és témát vált?
  - Jó napot - jön be a terembe Ms. Pyysalo, mire hirtelen csönd lesz és mindenki leül a helyére. Freja észreveszi, hogy Zara és Milan befejezik a faszságukat, ezért egy utolsó mosoly után előrefordul.
  Még mindig őt nézem, vonzza a tekintetemet. Nem tudok kiigazodni rajta és ez megöl. Tegnap miközben táncoltunk olyan ártatlan volt, olyan védtelen, hogy hozzányúlni is alig mertem, nehogy beszennyezzem a világommal. Most is teljesen máshogy viselkedik, mint várnám. Gyűlölök lányokkal beszélni alapvetően, még a gondolattól is hányingert kapok, hogy a szükségesnél tovább elviseljem őket, Freja viszont nem csak szórakoztat, de érdekel is, amit mond. És nem csak azért, mert jó nő, hanem mert nem egy agyhalott.
  Órán fél füllel figyelek csak, nincs szükségem többre, és nem vagyok hajlandó figyelni egy olyan tanárra, akinek ennyire irritáló az akcentusa. Milan a padra borulva alszik mellettem,  olyan mélyen, hogy meglep, hogy nem horkol. A lányok próbálnak minél jobb teljesítményt nyújtani, de nem igazán értékelem egyiket sem. Hátradőlve rajzolgatok a füzetembe, mire észrevenném magam, Freja szőke fürtjei és az ingének vonalai kerülnek fel a lapra. Egy pillanatra megijedek, aztán elkönyvelem magamban, hogy csak azért van ez, mert  belemászott a fejembe.
  Egy örökkévalóságnak tűnt, mire újra bejön ebbe az iskolának csúfolt börtönbe, közben pedig lazán bebeszéltem magamnak, hogy ez a lány nem azért gondoskodott rólam, mert sajnált, vagy mert bárkiért megtett volna ennyit, hanem, mert foglalkozik velem - akkor legalábbis foglalkozott -, és ami a legfontosabb, nem néz le. Azóta persze rájöttem, hogy ez gyökérség, hiszen hogy ne nézne le egy olyan elit nő, mint ő, engem, aki itt egy senki vagyok?!
  Freja egész órán görcsösen figyel, úgy ír a füzetébe, hogy rá se néz a papírra, csak Pyysalo száját figyeli. Néha elveszti a fonalat, olyankor Zara mutogat neki, majd újra a tanárra figyel. Mikor felszólítják, csendesen szólal meg, de tökéletesen értem minden szavát. Van benne pár hiba, de ő tényleg olyan akcentussal mondja ki a szavakat, amik nem irritálóak, egyszerűen csak nem olyanok, ahogy mi mondanánk, és ettől valahogy aranyossá válik az egész beszéde, bármennyire gyűlölöm is ezt a szót. Lassan mondja el a mondatokat, néha megáll gondolkozni az odaillő szavakon, de összességében elég ügyes. A tanár megdicséri, mire lehajtja a fejét. Biztos vagyok benne, hogy elvörösödött.
  Az óra tovább folytatódik és mivel Freja nem beszél többet, érdektelenné válik számomra az egész. Folytatom a firkálást. A csengő szakít ki a saját kis világomból. Mikor lenézek a papírra, kikerekednek a szemeim. Ismételten Freja hátára omló tincseit és a padon doboló ujjait sikerült megörökítenem. Mi a fasz?! Becsapom a füzetet, az ajtóból vetek még egy pillantást a lányra, aki bevette magát a gondolataimba, majd kirontok a teremből.


 - Zara! - kiáltok rá a mostohatesómra. Hálát adok Istennek, mikor végre leparkolunk és kiszállhatok a kocsiból. - Soha, de soha többet nem ülök be mennél a kurva kocsiba!
  - Ezt most miért mondod? - Kék szemei elkerekednek.
  - Mert hihetetlenül szarul vezetsz - mondom ki a nyilvánvalót miközben a lift felé sétálunk.
  - Ez nem igaz, jelesre vizsgáztam - védekezik.
  - Zara, majdnem megöltél minket egy mélygarázsban!
  - Az nem az én hibám volt! Az a pali csak úgy kihajtott elém.
  - Hogy engedtek át téged a KRESZ vizsgán? - ámul el Amira is, aki eddig csendben sétált mellettem.
  - Most miért kérdezed ezt? - Zara zavarodottan rázza a fejét.
  - Mert a palinak volt elsőbbsége.
 Kijelentésemre csend telepszik ránk. Zarát eléri a megvilágosodás, Mira csöndben kuncog, én meg még mindig sokkban vagyok, a mostohatesóm vezetési stílusa miatt. A svédek mind ilyen szarul vezetnek?
  Legújabb testvéreim szinte rám törték az ajtót délután, és addig nem hagytak békén, amíg bele nem egyeztem, hogy elkísérem őket. Szerencse, hogy Nando annyira beállt már délben, hogy nem is volt magánál délután, különben nem tudtam volna kimagyarázni, hogy miért nem érek rá. A lányok Freja hétvégi bulijára szeretnének ruhát venni maguknak, de már most biztos vagyok benne, hogy ezer más dolgot is venni fognak. Milan fars és a holnapi angol tesztjére hivatkozva egyedül küldött a végzetembe. Az egyetlen dolog, ami segít túlélni, hogy ha minden igaz, hét körül Freja is csatlakozik hozzánk.
  A lányok Stockholm egyik plázájába hoztak, ahol millió és egy üzlet van, nekünk pedig mindet végig kell járnunk természetesen. Amíg ők próbálnak, a telefonomat nyomkodom. Visszautasítok néhány lányt, akik elég nyíltan felkínálkoznak nekem, időpontokat egyeztetek pár sráccal, akiket a banda által ismertem meg és arra kérnek, varrjak rájuk valamit. Csupán akkor nézek fel, ha kijön valamelyik lány. Ilyenkor is csak annyi időre, amíg véleményt mondok a ruháról.
  Az első néhány bolt abszolút kudarc, de az ő kedvük természetesen cseppet sem lankad. Javaslatot teszek arra, hogy valahova beülök és ott megvárom őket, de ezt az ötletet persze elvetik. Néhány ember együttérzőn pillant rám, amiért képes vagyok két nővel eljönni vásárolni, mások - főként azok a srácok, akik nagyjából velünk egyidősek - irigykedve nézik, ahogy mostohatesóim elárasztanak a kérdéseikkel az újabbnál újabb ruhákkal kapcsolatban. Megértem őket, Zara és Amira tényleg szépek. Mindketten szőkék, kék szemekkel és hibátlan alakkal. Zara magas és iszonyatosan dögös, Amira pedig pici és vékony, de nem lehet nem kiszúrni a tömegben.
  Az egyik üzletben olyan sok ruhát választanak ki, hogy alig bírják el őket. Kiveszem a fogasokat a kezükből és készségesen cipelem őket addig, amíg be nem fejezik a válogatást és be nem mennek egy-egy fülkébe próbálni. Mekkora papucsot csináltak belőlem!
  A ruhák mennyiségéből arra következtetek, hogy sokáig itt leszünk még, ezért előhúzom a zsebemből a telefonomat és felhívom Noelt.
  - Igen? - egy meglepően magas hangot hallok meg a vonal túlsó oldalán, ami biztos, hogy nem az öcsém torkából jön. Összevonom a szemöldökömet. Noel telefonját még soha nem vette fel helyette csaj.
  - Szia, Marlon vagyok. Kivel beszélek?
  - Én Nova vagyok. - Ez egy létező név? - Noel Carlosszal veszekszik éppen, odavigyem neki a telefont?
  - Légy szíves - még mindig idegesít, hogy ki ez a lány.
 - Fiúk - hallom tompán a hangját az öcséimé mellett. - Fiúk! - most hangosabb, valószínűleg nem hallották meg az előbb. - Gyerekesek vagytok - elmosolyodom a kioktató hangnemen. Akármelyik öcsém fűzi a kiscsajt, nem lesz egyszerű dolga. - A bátyátok az.
  - Marlon? - hallom meg a recsegés után Noel hangját. Egyre halkabbak a zajok, gondolom kijött Carlos szobájából.
  - Csá, tesó - szólok bele kedélyesen. - Ki az a csaj, aki felvette helyetted a telefont?
  - Nova Oliveira. - Szóval ez tényleg egy létező név. - Carlos egyik osztálytársa, most jött át hozzájuk - szóval ez az első éve a gimiben.
  - Carlos mióta viszi haza a nőit? - A családi ház mindhármunk számára szent. Oda csak komoly barátnőket engedünk be. Én eddig két lányt vittem haza, bár egyik se volt olyan komoly, csak idegesített, hogy a szüleim azzal cseszegetnek, hogy soha nem mutatom be nekik a nőimet.
  - Nem igazán Carlos miatt van itt - Noel lehalkítja a hangját, még komolyabban beszél, mint eddig.
  - Egy tizennégy éves kislányt fűzöl, akinek üstökös a neve?! - Akaratlanul is nevetnem kell. Az öcsém eddigi legfiatalabb baratnője is tizenhét éves volt minimum. Egy főiskolás lánnyal vesztette el a szüzességét a gimi előtti nyáron, könyörgöm!
  - Ne légy lekezelő, Marlon. Tudod, hogy nem szokásom az ilyesmi, de ő most más.
  - Mióta tart ez a dolog? - nem tudom kimondani a kapcsolat szót.
  - Nem régóta, talán egy hónapja. Őt most tényleg kedvelem.
  - Akkor ne baszd el, Noel - ez bölcs volt, tapsot nekem!
  - Igyekszem - hallom a hangján, hogy mosolyog. Elhatározom, hogy rákeresek a lányra, ha letettem a telefont. - Mi a helyzet Stockholmban?
  - Még mindig unalmas, és belefulladok az esőbe.
  - Ki írt nekünk üzenetet múltkor a telefonodról?
 - Honnan veszed, hogy nem én voltam? - vonom fel a szemöldököm. Hatalmas bukta fenyeget.
  - Mert azt írta, hogy "nagyon szeretlek, vigyázz magadra", és két szív is volt mögötte. Szóval, hacsak nem mosták át az agyadat, ezt nem te írtad -  próbál komoly maradni, de a végén már nevet.
 - Jogos - mondom, majd kicsit lehalkítom a hangomat. Elkezdeném mesélni, de ekkor libben ki Zara, így meggondolom magam. - Majd egyszer elmesélem.
  - Ha nem mondod el, akkor majd megkérdezem Milant - meghallom Nova suttogó hangját az öcsémé mellett. - Akarsz beszélni Carlosszal?
  - Aha. Átviszed neki?
  - Persze.
  Egy perccel később már a fiatalabb öcsém valamivel mélyebb tónusú hangját hallom a hangszórón át.
  - Hogy vagy? - kérdezem a lábára utalva.
  - Megvagyok. - Szinte látom magam előtt, ahogy megvonja a vállát. - Az orvosok szerint két hét múlva levehetik a gipszet és elkezdhetik a rehabilitációt.
  - Anya keresett orvost?
  - Igen. Egy vagyonba kerül a pali, de mindenki esküdözik rá - a szüleim néha szigorúak, de mindent megadnának, hogy Carlos újra játszhasson. - Állítólag május végén már újra játszhatok. - Hallom a hangján, hogy szomorú. Elönt a keserűség és a düh, megszorítom a készüléket - ez mind az én hibám.
  - Nem lesz semmi baj, öcsi. - Nem tudom, hogy őt nyugtatom-e vagy magamat. - Egyébként mi van Lolával? - muszáj kevésbé gáz téma felé terelnem a beszélgetésünket, Carlos aktuális barátnője pedig tökéletes ehhez.
  - Kidobtam. Noel nem mondta?
  Nem vagyok meglepve valamiért. - Nem. Mi történt?
  - Bejött a kórházba és elkezdett cirkuszolni, hogy anyáék azt se tudták, ki ő és nem akarták beengedni. Meg, hogy törött lábbal nem tudom majd elvinni apa új New York-i hoteljének a megnyitójára. Mintha amúgy elvittem volna - látom magam előtt, ahogy megforgatja a szemeit. Ahogy mondtam: a kisöcsém a legrosszabb mindhármunk közül, ha nőkről van szó.
  Fociról és lányokról beszélgetünk tovább, feljön az iskola is, az öcsém viszont nagyon hamar terelni kezd, ebből gondolom, hogy megint nincsenek a toppon a jegyei. Utál tanulni, pedig megvan hozzá az esze.
  Miközben telefonálok, a mostohatesóim újabbnál újabb ruhákban lejtenek ki. A reakcióm vagy egy bólintás vagy és fejrázás, de különösebben nem hat meg, miben vannak. Utálok nőkkel vásárolni. Nagyon!
  Egy óra elteltével még mindig tart a kínzásom, bár már egy másik üzletben. Egyre jobban unom az egészet. Lovagiasan felajánlottam, hogy cipelem a táskákat, amiben a már megvett ruhák vannak, de kezdem bánni. Egyre több és több van.
  Zara a telefonját nyomkodva sétál előttünk, én Mirával beszélgetek. A szőke lány hirtelen megáll, majd megfordul. Nem értem mit csinál, ő pedig nem mondja el. Akkor ér el a megvilágosodás, mikor meglátom a felénk lépkedő Freja alakját. Zöld szemeivel a tömeget pásztázza, minket keres, miközben tűsarkú cipőjében sétálva kerülgeti az embereket. Mikor végre észrevesz minket, felderül az arca, fehér fogait kivillantva igyekszik még gyorsabban ideérni. Nem tudom nem észrevenni, hogy mennyien néznek utána, mire ideér, és nem tetszik, hogy úgy méregetik, mintha egy darab hús lenne, holott sokkal többet ér, mint az összes exem együttvéve.
  Freja egyenesen rám néz, finoman elmosolyodik, majd megöleli Zarát és Amirát. A lányok után hozzám fordul, a vállamba kapaszkodva igyekszik feltornászni magát az arcomig, hogy két puszival üdvözölhessen. Meglep a reakciója, hirtelen azt se tudom, mit tegyek. Mi a fasz?! Soha nem szokott ilyen történni velem.
  Úton a következő üzlet felé Freja lelkesen magyaráz és mutogat egyszerre, ezzel leköti a két lányt és engem is. Érdekel mit mondd, mégis zavar, hogy nem kifejezetten velem osztja meg, hanem mindhármunkkal. Még sosem beszéltem vele társaságban, nem tudom, mit kéne várnom tőle.
  A három szőkeség egy nagyon márkás, nagyon elegáns boltot szemel ki következő áldozatul. Kurvára lelkesek, ezért kapásból elvetem, hogy bármelyikükkel is lépést tartsak, inkább leülök az egyik vajszínű kanapéra és rákeresek Noel új barátnőjére. Pontosabban csak rákeresnék, mivel a vezetéknevét elfelejtettem. Bassza meg! Megdörzsölöm a szemeimet és szorosan lehunyva tartom őket. Mikor ismét kinyitom, Freja Lundgren áll előttem teljes bézs kabátos valójában. Picit összehúzza a szemöldökeit, mintha nem értene valamit.
 - Baj van? - kérdez rá rekedtes hangon. Az aggodalma meglep.
  - Nincs semmi. Te nem válogatsz? - mutatok a ruhákat nézegető mostohatesóim felé.
  - Á, most nem igazán van kedvem - óvatosan ül le mellém, felszisszen, ahogy beszívja a levegőt.
  - Olyan nincs! - horkanok fel nevetve. - A nőknek mindig van kedve a vásárláshoz - bökök a végtelen plázaszatyor felé.
 - Hát, akkor én biztosan furának számítok - mondja és mintha enyhe utalás lenne a szavaiban a siketségére vonatkozóan. Ha tudná, hogy messze ő a legnormálisabb ember, akivel valaha találkoztam...! - Nagyon elfáradtam ma - halkabban mondja, mintha nem is szeretné kimondani a szavakat, mert bűn lenne, ha ő nem lenne mindig a toppon.
  Látom rajta, hogy mennyire kimerült. A szemei álmosak, az izmai valószínűleg hihetetlenül sokat dolgoztak ma, és a suliban még az agyát is leszívták.
  - Egész véletlenül tudok valamit, ami segítene ellazulni - megszokásból mélyítem el a hangomat, bár tudom, hogy ő nem hallja. Közelebb húzódok hozzá, tekintetemmel az övét keresem. Hiába tudom, hogy általában szájról olvas, megbabonáz azzal, ahogy az ajkaimat nézi, majd rózsaszínre vált az egész arca. Muszáj mosolyognom rajta, elképesztően fest így.
  Elfordítja az arcát, mintha nem is értette volna a szavaimat. Halkan felnevetek rajta. Ez a lány fél tőlem, ami nem meglepő ha belegondolok abba, hogy mennyi tetoválásom van, és eleve hogyan élem az életem. De állandóan el is pirul, ami annak a jele, hogy valamilyen szinten vonzódik hozzám. Ebben a pillanatban határozom el, hogy annyiszor érem el, hogy Freja Lundgren elpiruljon miattam, ahányszor csak lehetséges.
 A napjáról kérdezgetem, amíg Zara és Mira próbálnak. Kíváncsi vagyok, hogyan él Miss Tökéletes. Néha megnevettetem, néha pedig csak ülünk egymás mellett. Ő a körmeit piszkálja a haja mögé bújva, én azonban nem tudom levenni a szememet róla. Ez a lány maga a megtestesült tisztaság és jóság, minden olyan dolog, ami álmaim nőjében benne volt mielőtt jött a banda. Azóta nem ringatom magam olyan ábrándokba, hogy ilyen barátnőm lehessen.
  A lányok végül nem találják meg a tökéletes ruhát, pedig nyolc óra is elmúlik, mikor elindulunk haza felé. Kibaszott elegem volt már még úgy is, hogy Freja végig mellettem volt és csatlakozott a szenvedéseimhez. Négy óra egy plázában mégis csak négy óra, ráadásul nőkkel sokkal többnek tűnik. Na, ezért nem vittem én sose vásárolni az exeimet! A liftben jut el a tudatomig, hogy a hazajutáshoz ismét Zara mellé kell beülnöm a kocsiba.
 - Zara, én nem ülök be a kocsiba, ha te vezetsz - jelentem ki. Tény, hogy hisztisnek hangzik az egész és gáz a helyzet, de rohadtul nem akarok közúti balesetben meghalni.
  - Akkor elmondanád, mégis hogyan szeretnél hazajutni? - kék szemei villámokat szórnak felém. Utálja, amikor a vezetési stílusát kritizálják.
  - Bárhogy - vonok vállat, mert ezen még nem gondolkoztam.
  - Hazaviszlek én - érinti meg az alkaromat a parkolóban sétálva Freja. Ezúttal rajtam a sor, hogy meglepődjek.
  - Freja, kilencre otthon kell lenned - fordul felé Zara, hogy leolvashassa a szájáról.
  - Tudom, otthon is leszek. Nem nagy kitérő - mosolyog rám barátságosan.
  - Jobban bízom az ő kéz-láb-szem koordinációjában, mint a tiédben - ismerem be Zarára nézve, aki összepréselt ajkakkal bólint, hogy menjek a barátnőjével. Tudom, hogy otthon emiatt nekem ugrik majd, de eléggé leszarom, mert így egyrészt nem halok meg, másrészt meg van még legalább egy fél órám Frejával. Muszáj megpuhítanom ezt a lányt, van benne valami, ami egyre jobban vonz hozzá minden egyes nappal, és beledöglök, ha nem tudom meg, mi az.



6 megjegyzés:

  1. Kedves Gabby!
    Egyszerűn imádom az egész történetedet főleg, hogy a maga valòjában irod le a cselekményeket...
    Mar is nagyon várom a kovetkezo reszt :)
    Lessz ido amikor sokaig nem fogom tudni olvasni a torteneteket de amint tudok jovok
    Imadom az egeeeszet :)

    Tovabbi szep delutant
    Elore is szep hetet
    Szia
    BezTina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves BezTina!
      Nagyon örülök, hogy ennyire tetszik a történet, és remélem, a továbbiakbansem fogok csalódást okozni! Most picit nagyobb kihagyás lesz a következő fejezetig, mert ahogy a bevezetőben is említettem, befejezem a máaik blogomat, mielőtt visszatérnék. Remélem, akkor is viszontláthatlak majd itt!:)
      Köszönöm, hogy írtál nekem!

      Ölel,
      Gabby

      Törlés
  2. Drága Gabby!

    Írtad már valahol, hogy Marlon karakterével sokkal jobban tudsz azonosulni/könnyebb írni, és meg kell mondjam, ez fejezetről fejezetre egyre jobban kitűnik. Imádom olvasni azt a kettősséget, amit megjelenítesz benne, a hibái ellenére is egy elképesztő, szerethető karakter. :)
    A közös jeleneteiket Frejával még jobban kedvelem az ő szemszögéből, oda és vissza vagyok a természetéből adódó gondoskodástól. És nagyon mókás figyelni a párhuzamos fejezetekben, hogy mit hisznek, mit gondol róluk a másik, illetve hogy mi a valóság. :D A vásárlós jelenetnél teljesen együtt éreztem velem, mert lány létem ide vagy oda, gyűlölök vásárolgatni (ha elmegyek, sosem találok semmit, ha meg csak egy pláza hipermarketébe megyek be, persze, hogy mindenen megakad a szemem, csak épp keret nincs rá). :D Ó, és egy pici Nova-Noel részlet! *-* Azok alapján, amit tudok, az ő történetüket várom a legjobban, így még jobban örültem, hogy ők is felbukkantak. ^^
    Összességében ismét nagyon tetszett a fejezet, kíváncsian várom, mi sül ki Marlon hazafuvarozásából és hogy milyen lesz Freja szülinapi bulija. Téged ismerve ott sok minden fog történni. ^^

    Puszillak,
    Riri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Riri!
      Lehet titokban pasi agyam van, vagy én nem tudom. :'D A legtöbb barátom fiú, így én ennek tudom be egyelőre, hogy Marlon szemszöge ennyire természetesen jön, aztán idővel lehet kiderül majd, hogy csak simán skizofrén vagyok picit. Örülök, hogy szereted a karakterét, remélem ez a jövőben sem fog változni!:)
      Pontosan ezért szeretem a váltott szemszöget, szerintem így sokkal szemléletesebbek az emberi kapcsolatok és igazából úgy minden. :D Azt a jelenetet meglepően könnyen megírtam, pedig nagyon féltem, hogy nem fog menni, mert én ponthogy imádok vásárolni. De ezek szerint azért annyira nem volt elrugaszkodott, és ennek nagyon örülök! :3 Gyakorlatilag te tudsz a legtöbbet a további két történetről, és nagyon jó azt hallani/olvasni, hogy ennyire várod! Noel és Nova kapcsolata tartogat meglepetéseket, ez biztos, illetve többször is fel fognak még bukkanni a Prisonben is.;)
      Terveim szerint valóban így lesz, aztán majd meglátjuk, hogy fog sikerülni a kivitelezés.:)
      Köszönöm, hogy írtál nekem!

      Puszillak,
      Gabby

      Törlés
  3. Drága Gabby!

    Az előző fejezethez is szerettem volna írni, de mire összeszedtem a gondolataimat, megérkezett a következő. :"D Van ilyen...
    Mindig annyira jó érzés olvasni ezt a történetet, nem rengeti meg az életfelfogásomat, vagy ilyesmi, de nem is az a tipikus, könnyed lovestory, amivel sokszor találkozni. Én is jobban élvezem Marlon szemszögét, tényleg látszik, hogy sokkal jobban tudsz vele azonosulni, ezáltal nagy öröm az olvasása is. Imádom a stílusát, a beszólásait, és maximálisan egyetértek vele, hogy utál vásárolni, de hihetetlen, hogy kibírta. :D
    Remélem, hamar eltelik az az idő, amíg publikálod a hetediket. *w*

    Maffia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Maffia!
      Ne haragudj, kihasználtam, hogy most volt időm, energiám és ihletem is, úgyhogy gyorsan meg tudtam írni a fejezetet. :D
      Ezt nem is szánom valami világotrengető dolognak, nekem ia pont ezért sokkal könnyebb írnom.:) Örülök, hogy ennek ellenére azért tetszik! Nem tudom miért van ez így, hiszen nőként elvileg Freja szemszögének kéne jobban mennie :'D Fura, lehet titokban skizofrén vagyok és az egyik személyiségem férfi.. :D
      Én nagyon fogok igyekezni, nem szeretnélek sokáig váratni titeket!
      Köszönöm, hogy írtál nekem és örülök, hogy tetszett a fejezet!

      Puszillak,
      Gabby

      Törlés