2017. október 14.

12. Fejezet - In the name of Love

Drága Olvasóim!
  Tudom, hogy nagyon sokat csúsztam megint, és semmi indokom nincs erre. Sorolhatnám a legkülönbözőbb kifogásokat, mert konkrétan ömlik rám a szar mostanában, de valójában csak az a probléma, hogy ahogy az I Battle Your Life-nál, így a Prisonnál is rám jött az a szörnyű szokás, hogy jobban lefoglal a következő történet tervezgetése, mint a mostani befejezése.
  Egy szó, mint száz, hatalmas bocsánatkéréssel tartozom, és nagyon nagyon köszönöm, hogy még mindig itt vagytok! <3
  Ha valaki esetleg járt a Like no one's Watchingon, akkor láthatta, hogy a "Jelen és jövő" című oldalban található leírások három új történettel bővültek, amik egy újabb trilógia részei lesznek. Drága, tehetséges, Riri Nordomnak köszönhetően az első rész, A hercegnő trailere már el is készült, amit IDE kattintva már meg is nézhettek.
  Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre az új történettel, illetve a Prison legújabb részével kapcsolatban is. Írjatok nekem, meséljetek, mi van veletek mostanában <3
  Sajnos nem tudom garantálni, hogy egyetem mellett gyakrabban tudok majd részeket hozni, de igyekszem nagyon, hiszen már csak három rész, és az epilógus van hátra a mostani fejezet után.

U.i.: A Passion oldalán már folynak a munkák.;)

Jó olvasást, imádlak titeket,
Gabby




Marlon Rodriguez

 
Egy hét.
  Ennyit bírtam a suliban Freja szabályai szerint. Nem ő szabta ezeket, én fogadtam meg, hogy miatta jobb ember leszek. Meg magam miatt is. Ideje kihúzni a fejemet a seggemből és kezdeni valamit az életemmel. Megpróbáltam "normális" napirend szerint élni, de faszom bele, ez nem nekem való!
  Reggel hétkor kelés, suli egész nap, mert nyilván minden tetves órára be kell menni, aztán edzés -  úgy éreztem, ha már Freja ilyen izmos, gáz lenne punnyadt szarnak lenni mellette -, aztán még tanulni is este.
  Akar a halál így élni!
  Nagyjából egy üveg whisky-t ittunk meg Milannal, mikor eldöntöttük, hogy én visszatérek a saját szabályaimhoz, ő meg befejezi a picsogást Zara miatt.
  Úgyhogy most Stockholm egyik felkapott klubjában vagyunk. Nagyon adja, ezt el kell ismernem: jó a zene, a DJ pulton pedig két szuper dögös csaj táncol. A pia itteni viszonylatban drágának számít, de nem igazán zavarja egyikünket sem. Táncolunk, nevetünk, szimplán jól érezzük magunkat. Mindketten tudjuk, hogy a lányok bámulnak, én is megnézek egyet-kettőt, de egyikhez sem nyúlok hozzá. Régebben talán megtettem volna, sőt, szinte biztos hogy már rég valamelyik sarokban lennék egy csajjal, de most más a helyzet. Barátnőm van, aki sokkal fontosabb nekem pár jó pillanatnál. És egyébként is simán lenyomja az itteni felhozatalt.
  Milan egy vörös lánnyal táncol és feltűnően igyekszik befűzni. Nem néz ki rosszul a csaj szép az arca, hosszú haja van és vékony alakja, amit nem fél megmutatni. Már kezdek megörülni, hogy végre megkapja a búfelejtő szexet, amire szüksége van, mire előhalássza a zsebéből a telefont, és az egyik fülét befogva kezd beszélni bele, majd eltűnik.
  Nem vagyok olyan állapotban, hogy foglalkozzam vele. Behunyt szemmel húzom le a maradék whisky-t a pohárból, majd lerakom a pultra. Lehet, hogy bandázni és drogozni nem a legelegánsabb dolog, de nem iszom szar piát. Visszafordulok a táncparkett felé, és nem hiszek a szememnek.
  Lehet hogy túl sokat ittam máris?
  Mintha Freja lépkedne felém a tömegen átfurakodva. Az nem lehet, ő nem jár ilyen helyekre!
 Ahogy közelebb jön nem látom rendesen az arcát, mert eltakarja a szőke hajzuhatag, ami előrehullik, ahogy a lába elé próbál nézni. Tetőtől talpig végigmérem. Izmos lábaira rásimul feszes farmere, lapos hasa teljesen kilátszik, mert a felsője csak a bordáiig ér le. Fekete bőrkabát van rajta, és esküszöm elkezdek kételkedni benne, hogy ez a lány a barátnőm-e vagy sem. Nincs se magassarkú, se világos színű, visszafogott ruhák vagy copfba fogott haj.
  A lány felnéz, kisimítja a szeméből a haját. Összetalálkozik a tekintetünk.
  Ő az.
  Az őrangyalom itt van.
  Egyenesen hozzám sétál, majd leparkol előttem, és lábujjhegyre áll, hogy megcsókolhasson. Ahogy ajkai az enyémhez érnek, elektromosság fut végig rajtam, és egy pontban összpontosul. Voltunk már kettesben, de nem eleget, és nem igazán akartam feszegetni Freja határait. Így is túl jó hozzám, nem akarom elijeszteni azzal, hogy nem tudom a faszomat a gatyámban tartani.
  Egyértelmű, hogy sokat ittam, mert most dupla olyan nehéz fékeznem magamat.
  Freja elhúzódna, de nem hagyom. A fenekére simítom a kezeimet, és így húzom vissza magamhoz. Több kell most egy köszönőpuszinál. Egyik kezemet leveszem formás fenekéről, és a hajába csúsztatom. Mélyen csókolom, apró kezeivel megszorítja az oldalamat. Úgy olvad hozzám a teste, mintha mindig is egy pár lettünk volna.
  Ezért jó inni - nem gondolkozom, csak csinálom, amit jónak érzek.
 Freja a mellkasomra teszi a kezeit, egy határozott mozdulattal eltol magától. Puha tenyerei közé fogja az arcomat, összevont szemöldökkel méreget.
  - Mennyit ittál? - hajol a fülemhez beszéd közben. Konkrétan üvölt, az intonációja véletlenül sem a megfelelő, a hangja rekedt, de nekem még így is tökéletes. Életem végéig tudnám hallgatni, mert más, mint az átlag. Ez teszi őt különlegesség.
  Megvárom a válasszal, amíg az arcomra néz. - Eleget.
 Megcsóválja a fejét, de nem húzódik el tőlem. Nem retten el az igazi énemtől, attól, hogy már megint a semmittevésbe menekülök. Összeszorul a szívem. Ez egy kis lófasz semmiségnek tűnhet másnak, nekem viszont a világot jelenti. Amikor szarrá tépve beestem Zaráékhoz, akkor sem ijedt meg tőlem, és most sem. Nem néz rám másként. Zöld szemei ugyanúgy csillognak, ugyanúgy mosolyog, még csak távolabb sem lép tőlem.
  El kell vonnom a figyelmemet valamivel, nem lehetek érzelmes részeg. Még messze nem tart ott a kapcsolatunk, hogy hangosan is beismerjem, mennyire beleestem Freja Lundgrenbe.
  Amikor összeveszett az anyjával, és Zaráéknál kötött ki, nagyon meglepett. Egy rossz szava nem volt sem az anyjára, aki állandóan basztatja, sem az apjára, aki meg tevőlegesen nem csinál lófaszt sem, de nem is állítja le az anyját. Két éjszakát maradt csak, utána Martha, a házvezetőjük érte jött, mert az apja hazajött, és első dolga volt haza parancsolni a lányát. Néha úgy kezelik, mintha óvodás lenne. Nem tudom, hogy ez-e az alapvető viselkedésük vagy csak Freja fogyatékossága miatt van, de kibaszott idegesítő.
  Vodka-áfonyát rendelek Frejának, én pedig egy újabb pohár whiskyt hajtok fel. Majd még egyet. A harmadikat is kérném, de Freja a fejét rázza, és életemben először nem ellenkezek. Tudom, hogy nem parancsolgatni akar vagy felbaszni ezzel, csak észreveszi azt, amire én már képtelen vagyok ebben az állapotban: atom kész vagyok, és ha többet iszom, nagyon rossz vége lesz.
  Nem tudok már gondolkozni, csak nézem a velem szemben álló lányt, ahogy az italát szürcsölve keresi a barátnőjét a tömegben. Valószínűleg őt nem ragadja el annyira a hangulat zene nélkül.
  Gondolok egyet, megfogom Freja szabad kezét és a tömeg fele húzom. Megszorítja az ujjaimat, ezért hátra fordulok, a hirtelen mozdulattól azonban kicsit megszédülök és eléggé koncentrálnom kell, hogy ne mosódjanak el a lány ijedtségén. Finoman rázza a fejét. Azt hiszem.
  Közelebb lépek. - Bízol bennem? - kérdezem. Ráncolja a szemöldökét, ami azt jelenti nagyon nehezen tudja csak leolvasni, amit mondok.
  Bólint.
  - Akkor gyere - mondom, és újra húzni kezdem. Hagyja magát, ami vagy jó jel, vagy már megérezte a vodkát. Vagy a kettő együtt. Fasz se tudja.
  A tömeg közepén megállok, felé fordulok. Nem tudom már kivenni, milyen az arckifejezése vagy érti-e egyáltalán, mit próbálok magyarázni, de arra kérem, hogy csak rám figyeljen, senki másra. Most először nem óvatoskodom vele, nem kezelem úgy, mintha összetörhetném a nagy kezeimmel. Egyszerűen csak megragadom a csípőjénél, és magamhoz húzom. Teljesen összeolvad a testünk, mikor elkezdek mozogni a zene ritmusára. Bár az is lehet, hogy csak én gondolom úgy, hogy ez a ritmus. Tök mindegy.
  Freja ijedten néz fel rám, próbálok bátorítóan mosolyogni. Arra kérem, hogy kövesse az én mozdulataimat, az én ritmusomat. Eleinte bénázik, nem is keveset, aztán sikerül követnie engem mindenben. Megfordítom, így a háta a mellkasomhoz simul, érzem, ahogy mozog a feneke. Szorosan ölelem a derekát, a vállára teszem az államat, ami kibaszott rossz lépésnek bizonyul, mert megérzem a barátnőmből áradó vanília illatot, és nem tudom visszafogni magam. Még jobban magamhoz szorítom, hogy érezze mit vált ki belőlem. Hátra sandít a válla fölött, de nem mond semmit, csak a kezeimre csúsztatja puha tenyerét, mikor ajkaimmal a nyakát kezdem kényeztetni.
  Nem tudom mennyi ideig táncolhattunk, talán egy órán át, talán több. Annyira kioffoltam magam, hogy teljesen elvesztem az időérzékemet, és nem vagyok benne biztos, hogy ez nem csak egy álom.
  A következő kép, ami viszonylag tisztán jelenik meg bennem, az az, ahogy Freja felnevet, mikor a fülébe súgok valamit, majd megborzong mikor finoman megharapom a nyakát. Zöld szemeivel az enyémet fürkészi, és ha nem állna meg az alattunk mozgó autó valószínűleg végleg elvesznék bennük. Kibaszott nagy szarban vagyok, ha így gondolkozom egy csajról.
  Újabb kimaradás következik, majd egy ágyon találom magam, körülöttem hófehér ágynemű, és egy rikító zöld szempár pislog fel rám. Életemben nem láttam még ennyire zöld szemeket. Talán anyám egyik nyakláncában a hatalmas kő hasonlítana rájuk. Végigsimítok az alattam fekvő lány puha arcán, ajkaimat az övére tapasztom, és úgy csókolom, mintha az életem múlna rajta. Ugyanilyen hévvel csókol vissza, hallom ahogy halkan felnyög, mikor egyik kezemet a hasára simítom. Szépen lassan vezetem fel az ujjaimat egészen a felsője szegélyéig. Mikor megérzem az ujjait a pólóm alatt, elveszek. Nem tudok gondolkozni. Tűz lobban a testemben, és minden porcikámmal ezt a lányt akarom. Iszonyatosan kívánom, és fájdalmas lenne pont most megállni.
  Elhúzódom Frejától, de csak annyi időre, hogy levegyem a toppját, és a földre dobjam. Elég gyorsan követi az én pólóm is. Nem tudom eldönteni, hogy én nézem-e őt tovább, vagy ő engem. Fehér csipkemelltartót visel, ami kihangsúlyozza a melle vonalát. Jézus, mióta akartam már így látni őt! Tudtam, hogy jól néz ki, de arra nem számítottam, hogy ennyire. Látom, hogy elpirul, de nem hagyom, hogy a mellei elé kapja a kezét. Újra megcsókolom, az övéhez simítom a testemet. Alig hiszem el, mennyire puha a bőre, és mennyire jó érzés, ahogy az enyémhez simul. A háta alá nyúlok, egy kézzel pattintom ki a melltartóját, majd addig ügyeskedem, amíg ki nem tudom húzni kettőnk közül. Felnézek, és nem bírom levenni a szemeimet a melléről.
  - Gyönyörű vagy - mondom alig hallhatóan. Nem vagyok olyan állapotban, hogy figyeljek arra, amit mondok, az anyanyelvemen mondom ki a szavakat.
  Ismét lehajolok, a nyakát, a mellét hintem tele csókokkal, majd ismét a száját. Nem tudok betelni vele. Az ízével, ahogy megborzong az érintéseim és a csókjaim hatására; a halk nyögésekkel. És úgy érzem, egy életen át tudnám hagyni, hogy úgy simogasson, ahogy most teszi.
  Gondolkodás nélkül veszem le a nadrágját, majd felállok, hogy a sajátom is lekerüljön végre. Freja olyan zavarban van, mint talán meg soha, és nem tudom, hogyan tudnám megnyugtatni. Hogyan bizonyíthatnám be, hogy bár imádom, ha elpirul, nem kell kellemetlenül éreznie magát előttem. Kibaszottul nem értem a nőket, de jelen pillanatban nem is akarom megérteni őket.
  Visszatérek az ágyra, közvetlen az angyalom föle. Most tényleg olyan, mint egy angyal a festményeken. Fehér bőre ragyog a holdfényben, ahogy az ágyon fekszik, ajkai hívogatóan teltek és fényesek az előző csókjainktól. A nyakára tapasztom az ajkaimat, ahol érem, csókolom, finoman szívom is néha. A combomat a térdei közé fúrom, a csípőmet az övéhez szorítom, hogy érezze, mit vált ki belőlem. Felnyög, ami bátorítás számomra. Levezetem a kezemet az alhasára, finoman simogatom, mielőtt az ujjaimat a bugyija korcába akasztom.
  Nyomást érzek a mellkasomon. Eltávolodom Frejától, az arcát fürkészve keresem a problémát. Látom, hogy iszonyatosan zavarban van, de nem értem az okát. A szex egy teljesen normális dolog, nem kéne, hogy emiatt feszengjen.
  - Mi a baj? - simogatom meg az arcát. Összevont szemöldökkel nézi a számat, majd alig hallhatóan válaszol.
  - Álljuk meg.
  Nem értem miért kér erre, ha mindketten élvezzük, és kibaszottul nehezemre esik pont a legjobb részek előtt megállni, de megteszem, amire kér. Soha nem kérnék tőle olyat, amit nem akar. Óvatosan legördülök róla, igyekszem a lehető legkevésbé érintkezni, különben nem tudnám visszafogni magam.
  Behunyom a szememet. A következő pillanatban finom kezek érintést érzem, és egy selymes hajzuhatagot, ahogy elterül a mellkasomon, miközben Freja az ölelésembe fészkeli magát. Nagyon új nekem ez a helyzet, és most rajtam van a feszengés sora. Nem aludtam soha, egyetlen nővel sem, mindig otthagyom őket szex után. Most nincs szex, viszont együtt alszunk. Faszom. Rohadtul semmit nem értek már magam körül.


  Érdekes módon fejfájás nélkül ébredek. És még csak Zara sem dörömböl az ajtón, hogy keljek már fel végre. Elég szokatlan...
  Résnyire nyitom a szemeimet, mert kiég a retinám a kurva fénytől. Amikor körbenézek, rájövök, hogy halvány elképzelésem sincs, hol vagyok. Minden nagyon fehér, és nagyon lányos, de nem hasonlít sem Zara, sem Amira szobájára.
  Baszki.
  Óvatosan kelek fel az ágyból, hátha csak késik a fejfájás, és megcsap, mikor felállok, de semmi. Kiszáradva sem érzem magam, pedig egy jó tépés után liter számra iszom a vizet.
  Egy szál alsóban vagyok, ami általában azt jelenti, jó estém volt, de most kibaszottul nem vagyok benne biztos. Lever a víz egy percre, mert semmire nem emlékszem az után, hogy Frejával táncoltam, és bár szándékosan képtelen lennék őt megbántani, a jelenlegi helyzet alapján finoman szólva is szarban vagyok.
  Körbenézek a ruháim után kutatva, és egy fotelben találom őket összehajtogatva. Minél gyorsabban próbálom magamra rángatni őket, ám ekkor elérkezik a reggelem legbizarrabb része: a cuccaimnak virágillata van. Vagy egy kibaszott mátrixba kerültem, vagy egy nagyon fura párhuzamos dimenzióba, de esküszöm, kezdek félni attól, hogy hova a faszba keveredtem.
  Kinyitom az ajtót. Egy előtérbe jutok, ahonnan meg négy vajszínű ajtó nyílik, és egy hatalmas, fehér lépcső vezet a földszintre. Ebben a házban minden nagyon fehér. Lehet egy elmegyógyintézet, csak barátságosabb a berendezése? Nem lepődnék meg, ha Zara valami ilyen helyre száműzött volna.
  A földszinten továbbra is minden fehér, és a hallból mindenfelé ajtók nyílnak, nem is tudom, melyiket kéne kinyitnom tulajdonképpen. Vagy menjek egyből a bejárathoz, és húzzak el innen?
  - Jó reggelt! - hallom a rekedt hangú köszöntést. Megfordulok, bár nagyon jól tudom kire számíthatok. Freja áll velem szemben, rózsaszín feszülős nadrágban, fehér galléros pólóban, és térdig érő zokniban, ami elég indokolatlan.
  - Szia - lépek közelebb.
  - Ne vágj ilyen ijedt arcot - nevet fel.
  - Csak fogalmam sincs hol vagyok.
  - Nálunk. A szüleim nincsenek itthon még pár napig, és annyira kiütötted magad este, hogy nem akartalak egyedül hagyni, és úgy gondoltam, jobb ha inkább itt vagy. Arra viszont nem számítottam, hogy délután négyig aludni fogsz - ahogy megrázza a fejét, kiszökik pár tincs a fonatából. - Ohh, és Martha kimosta a ruháidat. Úgy gondolta örülnél neki. És csinált ebédet is - mutat a konyha felé.
  Karba teszem a kezem, és bólintok.
  - Mi baj van?
  - Miért viselsz szívecskés zoknit? - mutatok a lábára.
  Ismét felnevet. Még talán soha nem láttam ilyen jókedvűnek. - Versenyem volt reggel, aztán még gyakoroltam kicsit Magic-kel.
  - Miért nem keltettél fel? - kérdezem kicsit felháborodva. Tudja, hogy szeretném látni egyszer.
  - Olyan békésen aludtál. Nem volt szívem felébreszteni - lehajtja a fejét, és megvonja a vállát.
  Közelebb sétálok, két oldalról megfogom az arcát, és felemelem, hogy belenézhessek zöld szemeibe. - Ha máskor ilyen van, szard le, mennyire mélyen alszom, kelts fel. - Bólint, már amennyire tud úgy, hogy közben az arcán vannak a kezeim. Kibaszott ellentétben vannak az én hatalmas, kreol kezeim, és az ő hófehér, puha bőre, de valamiért mégis tökéletesen összeillőnek érzem. - Hogy sikerült?
  A mellettünk álló szekrény felé biccenti a fejét. - Nyertem. - Oldalra nézek, a szekrényben megszámlálhatatlan mennyiségű kupa, szalag és érem sorakozik. Tudtam, hogy Freja jó, de azt nem, hogy ennyire. Ez azért elég durva.
  Lenézek az előttem álló lányra, és már hajolnék felé, hogy megcsókoljam, mikor észreveszem, hogy valami nagyon nincs rendben, és iszonyat feszülten áll az ölelésemben.
  - Mi a baj? - Megrázza a fejét. - Csináltam valamit este?
  Kibontakozik az ölelésemből, és elindul egy ajtó felé.
  Bassza meg!
  - Freja! - kiáltok utána reflexből, pedig nagyon jól tudom, hogy nem hallja.
  Elindulok utána, a konyhában magam felé fordítom, és addig hátrálok, amíg a pulthoz nem szorítom a testemmel. Két oldalról megfogom az arcát, kényszerítem, hogy rám nézzen, miközben megismétlem az előbbi kérdést. Jelentőségteljesen néz a szemembe, ami csak egy dolgot jelenthet. De bassza meg, arra csak emlékeznék! Nem lehet, hogy lefeküdtem vele úgy, hogy nem is tudtam magamról...
  - Ugye nem? - kérdezek rá burkoltan. Így is furán zavarban van, nem akarom még szarabb helyzetbe hozni.
  - Nem - rázza meg a fejét. - Csak majdnem.
  Meg tudnám fojtani, amiért szándékosan nem néz rám. Nem értem miért csinálja ezt. Annyira nem durva téma a szex, hogy ennyire feszélyezze a dolog. Kivéve, ha...
  - Megijesztettelek?
  - Kicsit.
  - Mivel? - Nem néz rám, így nem kell felfognia a kérdésemet. már rájöttem, hogy számára az a menekülés, mikor nem néz rá valakire. - Freja - fordítom felfelé az arcát ismét. - Mit csináltam? Fájdalmat okoztam? Kényszerítettelek valamire? - Újabb fejrázás. - Akkor?
  - Én még... nem... - nehezen mondja ki a szavakat. Összevonom a szemöldökömet, mikor leesik, mit próbál megértetni velem. A felismerés úgy hasít belém, hogy szinte fáj. Freja Lundgren szűz. A lány, aki bárkit megkaphatna, és akit minden srác trófeának akar, még nem feküdt le senkivel.
  Kikerekednek a szemeim, hirtelen nem is tudom mit mondjak, ami nálam elég ritka.
  Bassza meg..
  Soha nem voltam még szűz lánnyal, mindig csak ribancokkal kezdtem, mert az könnyű volt. Legalább milliószor elképzeltem már, ahogy Frejával szexelek, mindenféle pózban, ahogy nyög, ahogy csillogó szemekkel néz rám. Aztán azt is ahogy hozzám bújik, ahogy mellettem alszik és ahogy mellettem ébred fel. Nagyon tetszik a gondolat, de a szart is kiijeszti belőlem. Tudom, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy nekem adja a szüzességét, hogy velem legyen, de túl önző vagyok, hogy elhagyjam. Túlságosan féltem magam, mert akármennyire fosok tőle, beleszerettem ebbe a lányba, és bármit megtennék érte, ha elhagynám, azzal meg a saját szívemet is összetörném.
  A faszomba!
  Magamhoz rántom Freját, olyan szorosan ölelem, ahogy csak tudom. Vanília illatú hajába fúrom az arcomat. Ha hallana, most biztos megtudná, mennyire felgyorsul a szívverésem ha vele vagyok.
  Eltolom magamtól, hogy beszélni tudjunk.
  - Ne érezd magad szarul emiatt. Semmit nem erőltetek, amit te nem akarsz - igyekszem a szemeibe nézni, hogy nyomatékosítsam a dolgot, de a számról olvas, úgyhogy teljesen esélytelen.
  - De ez nem fura? - tördeli a kezeit.
  - Dehogy fura! Ritkának ritka, de semmi baj nincs vele. Csak értékesebbé tesz - vonok vállat lazaságot tettetve.
  Freja a mellkasomba fúrja a fejét, apró kezeit a derekam köré fonja. Én is átölelem. A világ legtermészetesebb dolgának tűnik most az, ami pár héttel ezelőtt még elképzelhetetlennek látszott.
   Vacsora közben Freja elmesélte mi történt még tegnap éjjel. Az hogy meg akartam verni egy srácot, mert bámulta a barátnőmet nem volt túl meglepő, az viszont kurvára meglepett, hogy az angyalom le tudott állítani. Ha részeg verekedésről van szó, még az öcséim vagy Milan nem tudtak soha visszafogni. Úgy látszik mégis lett egy őrangyalom.
  - Marlon... - mondja óvatosan Freja. Tetszik, ahogy kimondja a nevemet attól függetlenül, hogy rekedt a hangja és még mindig kurva szarul hangsúlyoz.
  A kanapén ülünk a nappaliban, a barátnőm rövidnadrágban és toppban van, állítólag ez a pizsamája, de mikor lebasztam, hogy meg fog fázni, először elküldött a faszba, amiért az apjaként viselkedem, utána viszont azért felvett egy köntöst. A lábai az ölemben vannak, finoman simogatom őket, miközben valami bugyuta sorozatot nézünk, amit Freja szeret.
  - Hmm? - fordulok felé.
  - Nincs kedved itt maradni ma este is? - meglepetten felvonom a szemöldökömet. - Tudom, hogy itt van Martha, de nem szeretek egyedül lenni a házban, ha a szüleim nincsenek itthon. És jó volt veled aludni - ismeri be halkabban. Mosoly terül el az arcomon, ahogy hátrahajtom a fejemet a bőrkanapé háttámlájára. Meg sem próbálom tagadni, hogy tetszik az ötlet, és hagyom, hogy ez kiüljön az arcomra, de nem mondok semmit, csak bólintok.
  Freja zavarban van, aminek egyértelmű bizonyítéka, hogy tereli a témát. - Nagyon máshogy él a te családod, mint mi?
  - Mondhatjuk. Itt minden lakás kibaszott világos, minden fehér. Nálunk inkább sötét színek vannak, meg végtelen márvány, mert anya szereti. Ti elég zárkózottak vagytok, mi nem. Gyilkoljuk egymást, de sokat nevetünk és bármit megtennénk egymásért. Találkoztál a családommal. - Ránézek, látom ahogy elmosolyodik, hogy folytassam. - Kibaszott irritálóak, de nem lehet nem szeretni őket.
  - Nagyon örültem, mikor bemutattál nekik. Nagyon féltem, hogy mit fognak szólni hozzám, de annyira kedvesek voltak.
  - Mondtam neked, hogy akit én szeretek, azt ők is - nézek rá komolyan. - Anya már az esküvőnket tervezi szerintem.
  - Miből gondolod? - nevet fel.
  - A Rodriguezek seggfejek. Mindig van nőnk, de csak akkor mutatjuk be, ha tényleg fontos.
  - És te hány lányt mutattál be neki?
  Nagyot nyelek, mert nem tudom mit fog szólni a válaszhoz. - Csak téged.
  Elkerekedett szemekkel néz rám. Nem úgy, mint aki nem hisz nekem, csak simán meglepődött. Ez nagyon új még nekem. Mindig olyan lány akartam, aki bízik bennem, aki nem egy gazdag fuckboynak tekint, aki elfogadja a múltamat, de hisz benne, hogy ennél többre is képes vagyok. És Freja Lundgren pontosan ilyen.
  - Kérdezhetek valamit? - a körmeit piszkálja, szóval szinte biztos, hogy valami komoly dolog lesz.
  - Persze.
  Habozik mielőtt felteszi a kérdést. - Miért kerültél be a programba? Mármint az apád Hugó Rodriguez, nincsenek anyagi gondjaid mint a legtöbb embernek, aki bekerül. Nincsenek családi gondjaitok sem, szeretnek téged otthon. Okos is vagy, szóval nem értem.
  - Ez bonyolult. - Leveszem a lábait az ölemből, kijjebb csúszok a kanapén és nem nézek rá. A térdeimre könyökölök, lehajtom a fejemet, hirtelen akkora szégyenérzet tör rám, mint még soha.
  - Mondd el - megérinti a kezemet, a haja a vállamat simogatja. - Kérlek! - Bassza meg, nem bírom, mikor így beszél.
  - Ígérd meg, hogy nem fogsz kiborulni - fordítom felé az arcomat, hogy olvasni tudjon a számról.
  - Megpróbálom, de nem tudom megígérni, hogy nem borulok ki.
  Bólintok. Ez fair így igazából, mégis halálra szarom magam a gondolattól, hogy elijesztem magamtól a múltammal, ami kihat a jelenemre is.
  - Dél-Amerikában eléggé mások az erőviszonyok. Ott még mindig bandák vannak, és a városok fel vannak osztva köztük. Apám egyik rioi hotelje pont az egyik banda területére került, és elkaptak egy buliból hazafelé részegen. Vagy tönkreteszik a családomat, vagy belépek és vagy valamelyik öcsém. Carlosnak a foci az élete, Noelnek a fotózás, nem hagyhattam, hogy tönkremenjen az életük, de apám cégét sem akartam veszélyeztetni. Nekem nincs különösebb célom, nem volt mit veszítenem, úgyhogy beléptem, hogy megvédjem őket. Egy darabig semmi különös nem volt, együtt buliztunk, ilyenek. Még tetszett is, mert végtelen nő, pia és drog volt. Ingyen mindez, és egy helyen, semmit nem kellett tennem érte. Rám varrtak egy skorpiót, - felhúzom a pulcsim ujját, hogy láthassa a bandajelképet az alkaromon - de addigra már megvolt a két betű a könyököm fölött, úgyhogy nem zavart ez sem. Aztán bevettek a tetoválóik közé. Semmi más dolgom nem volt, csak varrnom kellett a többi srácnak meg a lányoknak a tetoválásait, ami amúgy is jól ment, még szórakoztatott is. Aztán jöttek a durvább dolgok. Fegyverek, drogok. Eleinte csak vettem őket, aztán árultam is. Noel vette észre az üzeneteket a telefonomban. Utána beszélt anya a sulis tanácsadóval. Egy savanyú kurva az a nő, de elintézte, hogy ne legyen rendőrségi ügy, az egyetlen feltétele ez a program volt. Úgyhogy ezért vagyok most itt.
 Nagyjából végig be volt csukva a szemem, és szinte fájdalmas kinyitni, mikor a szánalmas történetem végére érek. Látom Freja arcán, hogy nem tud mit mondani, hogy fél.
  Nem várom, hogy bármit is mondjon.
  Felállok, felmegyek az emeletre, és mintha már ezredszer lennék itt, Freja szobájába sétálok. Megállok az ablak előtt, csöndben nézem a hóesést. Nem tudom azért vagyok-e nagyobb barom, mert nem találok kiutat ebből, vagy mert elmondtam egy lánynak.
  Épp kezdenék elmerülni az önmarcangolásban, mikor finom kezek érintik a hátamat, mielőtt összefonódnának a hasamon, és egy puha test simulna az enyémhez.
  - Ne haragudj rám - suttogja rekedten. - Nem téged ítéllek el, hanem azokat az embereket, akik a bandákat vezetik és ilyesmire kényszerítettek. Te csak a családodat védted.
  - Attól még benne vagyok, Freja - fordulok felé lehunyt szemmel. Ha nem lenne siket, meg sem fordultam volna.
  Puha kezek érintik borostás arcomat. - Nem a te hibádból. És biztosan van kiút, meg fogjuk találni!
  - Ne keveredj bele! - szinte kiabálok. Pont az hiányzik még, hogy Carlos után őt is bántsa valaki.
  - Nem fogok, ha nem akarod. De ne lökj el magadtól azért, mert fontos vagy számomra, és nem szeretném, hogy bajod essen. Nem azért nem tudtam, hogyan reagáljak, mert elítéllek, hanem, mert féltelek, és ez engem is megijeszt éppen annyira, mint téged, hidd el.
  Alig hiszem el, amit mond. Soha nem voltam egy érzelgős srác, de az, hogy egy olyan lánynak fontos lehetek, mint Freja Lundgren... Soha nem is mertem volna elképzelni ilyesmit.
  Kikerekedett szemekkel nézek rá. Óvatosan simogatja az arcomat, csillogó szemekkel néz fel rám.
  - Szeretlek - mondja olyan halkan, hogy alig hallom, de ezt a szót sosem tudnám félreérteni.
  Ez a lány szeret engem. Engem, az elbaszott, tetkós, drogkereskedőt.
  Megragadom a derekát, magamhoz rántom, és úgy csókolom, mint még soha. Minden érzésemet beleviszem. Akarom, hogy tudja, hogy én is így érzek, még akkor is, ha ez nyálas, buzis, faszság.

8 megjegyzés:

  1. Szia Gabby!

    Fantasztikus volt ez a rész is!
    Freja, mind a részeg Marlont, mind a vallomást a helyén kezelte.
    Jókat mosolyogtam Marlon ébredésén es az rlméletgyártásain hogy hol is lehet.
    Na és az érzelmek....
    Imádtam! Köszönöm szépen hogy ezt a részt is olvashattam! Kíváncsian várom a következő részt!
    További szép hêtvégét Kívánok Neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága BezTina!
      Nagyon örülök, hogy tetszett, és remélem hamarabb tudom hozni a következő részt, mint ezt!
      Nagyon köszönöm, hogy írtál nekem!

      Puszillak,
      Gabby

      Törlés
  2. Úristen, hogy én mennyire vártam már a folytatást!
    Szokás szerint leírhatatlanul csodálatos volt minden sora: egyszerűen imádom Marlon szemszögét - nem mintha Frejáéval nem így lennék. Nagyon-nagyon siess a folytatással; alig várom, hogy olvashassam!
    További szép napot! :3
    xx Nessa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Nessa!
      Nagyon jó ezt hallani, én is vártam, hogy végre kész legyek vele, és megmutathassam nektek!
      Örülök, hogy tetszett, és remélem a továbbiakban sem fogok csalódást okozni!

      Puszillak,
      Gabby

      Törlés
  3. Drága Gabby!
    Annyira örültem, mikor megláttam, hogy új rész van! Nagyon tetszett, és alig várom a folytatást! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Peetagey!
      Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy írtál nekem!
      Sietek a folytatással, amennyire az egyetem mellett lehet!

      Puszillak,
      Gabby

      Törlés
  4. Kedves Gabby!
    Azta.....
    Ez volt az első reakcióm, mikor a blogod végere értem! Egyszerűen nem láttam még ilyen jó, fantasztikus blogot!

    A múlt héten kezdtem olvasni, és imádom! Nagyon várom a folytatást, és rettenetesen kíváncsi vagyok, hogyan fog alakulni a történet! 💙💙💙💙

    Puszillak! 💙💙💙

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Moncsi!
      Remélem, megfelel ez a megszólítás, mert őszintén szólva picit bizonytalan voltam, hogyan is használod a nevedet.:)
      El sem tudod képzelni, mennyire jól esik, hogy ilyen gyorsan ennyire megszeretted!
      Az alapból is botrányos életem és az egyetem mellett sajnos mostanában kevesebb időm jutott a blogolásra, de igyekszem a folytatással!:)

      Köszönöm, hogy írtál nekem!

      Ölel,
      Gabby

      Törlés